Az Isa munkacímet viselő 8. sorlemezükön még mindig megtalálhatóak a legkorábbi albumok jellegzetességei, sőt az előző Below the Lights "abszolute meisterwerk"-hez képest némi elhajlást érezhetünk konkrétan a Frost korszaka felé, amit rögtön a rövid intro-t követő Lunar Force is bizonyít egyes részleteiben. Félreértés ne essék, ezek a pillanatok nem mérvadóak, csak első hallgatáskor nemegyszer feltűnhet a klasszikus iskola riffelési technikája, melyben kevesebb a death-doom metal elem, amely a Mardraum lemeztől folyamatosan jelen volt. A bevezetőben elkezdett fejtegetésem igazából itt szeretne értelmet nyerni. Az Enslaved útja nem ábrázolható kétdimenziós térben, inkább egy nehezen követhető, de stabil spirálforma ívelésének elképzelésével tudom leginkább érzékeltetni, ami, ha jobban belegondolunk, illik is a banda szimbólumokkal teli világához.
A több napja egyfolytában hallgatott lemez nem lesz elsőre a zenekart kedvelők kedvence. Ez nem is lehet meglepő, inkább a Below the Lights fényében tűnik elsőre felemásnak, de gondoljunk csak bármelyik előző munkájukra, egyik sem adta meg magát könnyen a nyilvánvalóan magas színvonaluk ellenére sem. Maguk a tagok és a rajongók véleménye szerint is vannak kevésbé kedvelt vagy kultivált albumaik, de ezek nagyjából egészségesen eloszlanak az összképben.
Az Isa érdekessége, hogy a fukarabban használt eszköztár ellenére nehezebben befogadhatóbb elődjénél. Nincs annyi hangszín, 70-es évek pszichedelikus rock-ját idéző elem, az általam kifejezetten kedvelt jammelősebb, kifejtősebb részek sem kapnak akkora szerepet, mint a nagy elődnél. Tulajdonképpen a 12 perces Neogenesis című zseniális zárótétel (ha az outro-t nem vesszük számba) tartalmazza a legtöbb progresszív részt, melynek ultrahúzós befejező témája sok neves elődöt juttat eszembe mindenféle rossz utóíz nélkül. Amikor először hallgattam végig a szóban forgó művet, szégyenszemre a perverz hangzású "new age black metal" jelző ugrott be. Az innovációhoz és a tradíciókhoz való egyaránt erős ragaszkodás védjegye a bandának, a kísérletező kedvet egyszer sem sínyli meg a minőség. A lélekdermesztő Violet Dawning erre kiváló példa, jegesen metsző, kaotikus verse-je keverve a black metal-ban kevesek által erőltetett, de ritka vehemens dobképletével garantált hatás.
A Bounded By Allegiance tartalmaz némi Iron Maiden utánérzést, a Secrets of The Flesh pedig egy instrumentális riffpróbálgatás, melyről (csak benyomás szinten) a Mardraum címadó szerzeményére asszociáltam. Minden dalnak megvan a maga különleges erénye, de ez egy ilyen kaliberű csapat esetében a minimum elvárás.
A megszólalásban kisebb mérvű változásokat eszközöltek csupán, talán egy fokkal harapósabb a gitár, egyébként maradtak a legutóbb bevált receptnél. Nem tudom mennyi pluszt hozott az új tagok megjelenése, Cato Bekkevold dobol a legeslegfrissebb infók szerint, aki a Red Harvest-ben erősítette a sorokat korábban, játéka egyenes folytatása a csapat eddigi munkásságának. Érdekes, hogy az előző ritmusfelelős Dirge Rep tépte Ivar B. P. főnök idegeit a black metal gyökerekhez való visszatérés igénye miatt, anno úgy látszik hajthatatlan volt a mester, mindenesetre az említett éra némelyest felütötte fejét. A billentyűsökért a 2002-ben érkezett Øyvind felel, játéka elég minimál, de egyfelől neki is köszönhető az új atmoszféra.
Ha a Below the Lights-ot egy világvégi-apokaliptikus, a zabolátlan természeti erők által körülvett és pusztított emberiség hattyúdalához hasonlítom, az Isa a minket, gyarló isteneket követő új faj felbukkanását és feltörekvésének képeit vetíti elém. Talán a Ragnarök nem is a teremtőinkre vonatkozik, saját pusztulásunk a génjeinkben hordozott kódolt üzenetként bontakozik ki az utolsó másodpercekben. Nyilván ez egy végletekig szubjektív megfejtés, pusztán a zene által közvetített érzésvilág vizualitásának papírra vetése, mégis talán kellőképpen érzékelteti, hogy mit is várhat a reményekkel és kétségekkel teli hallgató. Megfoghatatlan idegenség, néhol egy csipetnyi futurisztikus hangulat jellemzi az újra megváltozott Enslaved-et. Napról-napra jobban érik bennem, hogy nem hibázott a csapat, az Isa most mégsem egyértelműen 10-es nálam, bár lehet, hogy egy titkos órán javítani fogok. Kemény dió.
9/10
r.t.p.
