Két nagyon hosszú, 20 perc feletti dal alkotja az album gerincét, és ez már önmagában meghatározza a befogadás kereteit, még akkor is, ha az extrém felépítésű dalszerkezetek egyre kevésbé jelentenek ritkaságot. A nyitó Schwertes Schärfe Beichtgesang-ban a lassan hömpölygő, dallamos témák dominálnak, a mindent beterítő és mélyekben is gazdag, de black metalosan karcos gitárok alól pedig pátosszal telt heroikus ének és elkeseredett, de nem hisztérikus károgás szűrődik ki. A zenei párhuzamok miatt amúgy is adná magát Make a Change… Kill Yourself említése, de ez a dal érzelmileg sem áll távol az ő világuktól. A továbbiakban ez a jelleg azonban csökken, a második Vettersberg 1487 egy gyors, rövid és kimondottan harcias nóta, olyan témákkal, amelyek a Bilskirnir legjobb pillanatait idézik. A hangulatváltozás alighanem a koncepció eredménye, pontosan persze ezúttal sem olvastam át a szövegeket, de mintha egy saga-szerű hősköltemény ívelne át a dalokon. 
A Heimatferne Rast megint egy hosszabb dal: ez gonoszabb és harciasabb, mint a nyitány, és változatosabb is zeneileg, de ez sem adja meg magát egykönnyen, noha kapaszkodóként sorolható fel az is, hogy a lemezen olyan kiváló dobosok működtek közre, mint Vangard a Truppensturmból és Meilenwald a The Ruins of Beverastból. A címadó és egyben a lemezt lezáró Ahnenwerk nem a szívem csücske: vidám, enyhén népies dallamai nem passzolnak a továbbra is gonosz, nyers hangzásvilághoz, ez egy kis belecsúszás a pogány/folk metal zenekarok szokásos nyavalyájába, a giccsbe. Ez azonban alig négy perc a több, mint 56-ból, szóval az összképet nem tudja érdemben lehúzni.
Olyanoknak tudom elsősorban ajánlani az albumot, akik a fent említett zenekarok mellett szeretik a Burzumot, a Primordialt és Bathoryt - ugyanis ezekkel is vannak kapcsolódási pontok az erősen epikus és képszerű kifejezésmód miatt - de nem várják, hogy azonnal kiüsse őket a hangulat, hajlandóak energiát fektetni a lemez hallgatásába a kapott élményért cserébe.
9/10
a’ ördög
