A Melt Banana nevű tokiói zajbrigád a meglehetősen telített, ugyanakkor kiváló előadókban bővelkedő Japán noise szintér jeles képviselője. A Cell-scape már az 5. sorlemezük, de jelentettek meg szép számmal EP-ket, valamint egy John Zorn által producerelt koncertlemezt is. 
Három személy alkotja a zenekar magját, ők a kezdetekől (1992) együtt zenélnek : Yasuko Onuki (ének), Ichiro Agata (gitár), Rika Chang (basszusgitár) mellett több dobos is megfordult, Toshiaki Sudoh játéka az első 3 albumon követhető figyelemmel, őt 1998-ban a Satanic Hell Slaughter dobosa Oshima Watchma váltotta, igaz a 98-ban megjelent “Charliet” még Youichiro Natsume ütotte fel. A Melt Banana tehát felállásában nem különbözik egy átlagos zenekartól, hiszen a zajkeltéshez hagyományos rockhangszereket használnak, viszont ezen hangszerek megszólalása már nem nevezhető megszokottnak. A megfelelő hangzás kialakításában olyan legendás nevek segédkeztek , a már említett John Zorn mellett, mint Steve Albini, Jim O’Rourke és KK Null.
Az évek során természetesen sokat változott a MB zenéje, a legszembetűnőbb változás talán a dalszerkezetek terén ment végbe, hiszen míg korábban a pár másodperces dühkitörések jellemezték a csapatot, addig az új lemezen a legrövidebb szerzemény is két perc feletti. Tudatosabban építkezenek, persze verze-refrén-verze-szóló-refrén dalformát ne várjon senki, mégis sokkal könnyebben emészthető lett a végeredmény, mint eddig bármikor.
Az első hallgatás során minden bizonnyal sokkoló lesz Yosuko O. énekesnő tevékenysége, ugyanis a hölgy (Rika Chang basszusgitáros személyében is hölgyet tisztelhetünk) meglehetősen extrém stílusban vokalizál, a cartoon network legidétlenebb szinkronhangjának és egy csúfan betépett, bőszen jódlizó Szandinak perverz elegyeként írható le leginkább amit művel. Agata sem egyszerű eset, egészen meghökkentő hangokat csikar ki gitárjából, szanaszét torzított, visszhangosított riffjei (effektarzenálját az érdeklődők megtekinthetik itt
) miatt napjaink egyik leginvenciózusabb gitárosának tartom. Játékában szerencsére a magamutogatás helyett új, izgalmas hangzások felfedezése a cél, szöges ellentéte ezáltal napjaink gitárhőseinek, kiknek művészete kimerül néhány skála ide-oda tologatásában, ezek villámgyors ismételgetésében. A ritmusszekcióra sem panaszkodhatunk, szilárd alapot biztosítanak, a dobos könnyedén megbirkózik a szélvész blastbeatekkel, de játékában megfigyelhetünk érdekes ritmuseltolásokat is.
A Cell-scape nyolc dalát két elektronikus szerzemény foglalja keretbe, a lemezindító rövid intro után az azonnal fülbe ragadó “Shield for your eyes, a beast in the well on your hand“ következik - az alaptémat nagyon eltalálták, Melt Banana mércével mérve ez egy igazi sláger. Tán még ennél is nagyobb meglepetés a “If it is the Deep Sea, I Can See You There“ refrénje, aholis Yosuko dallamos éneklésre ragadtatja magát és a zene is jóval lazább a megszokottnál. Az egész lemezre jellemző egyébként, hogy kicsit visszavettek, több a középtempó, de persze nem tűntek el a lendületes, punkos részek sem, sőt, még mindig ezek vannak túlsúlyban.
Összegzésként még annyit fontosnak tartok megjegyezni, hogy keresve sem találnánk alkalmasabb lemezt a japán szintérrel való ismerkedéshez, hiszen míg a Boredoms, vagy a Gerogerigegege újkeletű munkái próbára teszik a tapasztalt, harcedzett hallgatókat is, addig a Melt Banana konstruktív noise-rockját könnyen megkedvelheti bárki.
9
ktibi
