Két legyet egy csapásra. Idehaza még egyik alakulatot sem mutatták be részletesebben, ezért közös splitjükkel remek alkalom nyílt arra, hogy mindkettőjükről szót ejthessünk, hiszen a

kísérleti zenék világában jelentőségük vitathatatlan. Emellett a cikk végére az is kiderül, hogy a "titokzatos harmadik" szerepét ezúttal a Current 93-s David Tibet játssza.

Egy meghatározás alapján, az om rituális, ritmikus szó (szótag), amit hosszasan ismételgetve transz jellegű mentális állapot válik elérhetővé, a hinduizmus és a buddhizmus hagyománya szerint. Nos, a rituális jelleg az Om zenekarra tökéletesen illik. Al Cisneros basszusgitáros és Chris Hakius dobos duója korábbról a Sleep ritmusszekciójaként lehet ismerős. A csapat feloszlása után a harmadik tag, Matt Pike gitáros a High On Fire-ben folytatta a zenélést, ami mocskos stoner rockjával teljesen más irányt képvisel az Om-hoz képest. Cisneros-ék viszont a legfontosabb Sleep mű, az egyetlen, több mint 50 perces dalt tartalmazó Jerusalem tapasztalatait hasznosítva dolgoztak tovább, kitekintve még extrémebb megoldások felé. Ezúttal kevésbé drog által inspiráltak a dalaik, legalábbis ezek már nem a "holy smoke"-hoz írt himnuszok - ellentétben a Jerusalem-mel - ami mindenképpen előrelépés, de a zene frissessége mellett igazából nincs jelentősége.

Az Om számai külön 10-20 perces szertartásoknak felelnek meg, amelyeken Al kántálása egészíti ki a sulykoló torzított basszust és a dobot. Mégsem lehet hiányérzetünk a szellős hangszerelés miatt, az eddigi két nagylemez (Variations On A Theme, Conference Of The Birds) bebizonyította, hogy rátaláltak egy tökéletes formulára, ami végtelen alkalommal felhasználható. Különösen a Conference of Birds határtalansága lehet megrázó élmény, csak pillanatoknak tűnik, míg a két dalmonstrum átvonul felettünk, mint a fél eget beborító madárrajok. Ez az időtlenség megragadta David Tibet figyelmét is, akinek pont a Six Organs of Admittance-es Ben Chasny ajánlotta figyelmébe az Om-ot. Ennek eredménye egy Current 93 & Om split lett, melyről a Current gyilkos, drone-os felvétele talán az egész Black Ships... session legérdekesebb darabja.

om1

Ezúttal Cisneros és Hakius kénytelen volt összefogottabban megfogalmazni zenei gondolatait, alkalmazkodva a splites társhoz, így a Bedouin’s Vigil az Om eddigi legrövidebb dala. Valóban rövid, mindössze négy és fél perces, de ez az egyetlen kritika fogalmazható meg vele szemben, más tekintetben zseniális. Kifejezetten rossz érzés, ha utána egy sűrű, álprogresszív zenére váltunk, de egyben nevetségessé is teszi azt. Ilyen fokú egyszerűség és mélység mellett nem lehet kérdéses a pontszám.

Mint ahogy a Six Organs számára ugyanúgy jár a maximális értékelés. Őszintén szólva kissé megfáradt a drone műfaj, a sok amatőr zúgás után megkönnyebbülés Ben Chasny zenekarát hallgatni. Itteni számuk, az Assyrian Blood egyáltalán nem jellemző Chasny lemezeire, hiszen az akusztikus, pszichedelikus álmodozás helyett ez egy rövid, váratlan attak. A fájdalmas, fuzz gitárhangzást nehéz feledni, ez a törött, éles sound felveszi a versenyt a Sunn O))) feneketlen mélyeivel. A You Tube-on látható egy Six Organs koncertvideó

, amely hasonlóan zabolátlan, de még ennél is szélsőségesebb hangszerkínzást mutat be, kár, hogy a Six Organs ezen oldala nem érhető el felvételek formájában.

Chasny mostanában saját zenekarán kívül, társszerzőként a legutolsó Current 93 lemez felvételein vett részt. Michael Cashmore-ral együtt hatalmas szerepe volt abban, hogy David Tibet apokaliptikus víziói újra tökéletes zenei aláfestést kaptak. Azért én remélem, hogy valamikor egy Six Organs of Admittance lemezen folytatódni fog a spliten megtett zajos kitérő.

om2

Om 10/10

Six Organs of Admittance 10/10

#Nothing#

Om

Six Organs of Admittance