Houses of the Molé. Egy kis etimológia következik. A „Mole” szó jelent vakondot, spiclit, kikötőgátat, üszögöt és mólt, a „Molé” meg mexikói kaja, de maradjunk annyiban, hogy azt is jelentheti: „A Spiclik Házai”. Egyszóval Ministryéknek már megint tele van a tökük az USA válogatott politikai idiotizmusaival. So what’s new, ezen nem lepődünk meg. Mindenesetre az album jóval pörgősebb lett, mint mondjuk a zenekar viszonylatában legendásan punnyadt Filth Pig. Én leginkább a ’Psalm 69’-hoz vagy a ’The Mind Is A Terrible Thing To Taste’-hez tudnám hasonlítani a hangzásvilágot.
Nézzük a számokat. Az első track a fantáziadús „No W” címet viseli, amely címválasztás rögtön érthetővé válik, ha megnézzük a többi számcímet – mind duplavével kezdődik. Ez biztos valami übermély politikai szimbolikát (WTC? War? George W. Bush?) takar, de ez minket most a legkevésbé sem érdekel. A szám a Carmina Burana ’O Fortuna’ tételének egy felgyorsított cefetjével kezdődik, és ez a motívum újra vissza-visszatér a szám folyamán.
Elég érdekes az összhatás a nem épp gitárhúrbarát, jellegzetesen Ministry-s darálással és a megszokott industrial effektekkel, de mindent egybevéve szerintem talán ez a legjobban sikerült track az albumról. A Waiting c. alkotásban USA- és főleg Bush-fikázó szövegek, szirénaszerű samplerek, torzított énekhang, bevágott duma-foszlányok és pontosan ugyanolyan ritmika, mint amit a banda legtöbbször produkál. Kicsit túlságosan is tipikus Ministry szám, no. Nagyjából ugyanez mondható el a Worthless, Wrong és Warp City című alkotásokról is. A WTV talán a legiparibb nóta (de hülye kifejezés, sebaj) az albumról. Tévéadásokból kiszabdalt beszédfoszlányok, agyontorzított gitár, ami néhol szaggatott és csak egy hangot ismételget, máshol ujjtépően teker, mindehhez punkos dobtéma és ének. Kicsit szokni kell, de jó kis szám. A World, a WKYJ (hé srácok, nem unjátok a betűszavakat?) és a Worm már belassultabb dalok, a Wormben még az ének is dallamosabb lesz – egyedüliként az albumon.
Két bónusz-jellegű track következik, az egyik a „No W” longer változata, ezúttal nem a Carmina Buránával, hanem az Ámerikai himnusszal nyit. Végül egy nevenincs titokszám zárja a ’Houses of the Molé’-t, ami egy pöttyet idegölő díszmenet-jellegű dallamocska monoton ismételgetése ipari effektekkel megspékelve, aztán ennyi, nyugodhatunk békében.
Összhatás? A fene se tudja. Igazából nem sok újat mutatott a banda ezzel az albummal, és nem lesz annyira favoritom, mint az ’Animositisomina’ teszemazt, de azért a ’Houses of the Molé’ is törzsvendég lesz a Winampomban. Megér mondjuk 7 pontot.
7/10
LC
">http://www.animositisomina.com/
