A Crisis-t még egy lányismerősöm erőltette az első album megjelenésének idején, de köszönettel elhárítottam ajánlatát. Ezzel egészen a közelmúltig le is zárult bennem az aprócska termetű hölgyemény (Karyn) vezette brigád története, szinte nevükről is megfeledkeztem. Az utolsó nagylemez The Hollowing munkacímmel jött ki 7 éve, belehallgattam, de azóta sem alakult ki véleményem róla, nem vitt rá a lélek a többszöri lejátszásra. Ki tudja milyen megfontolásbó, 2004-ben új albummal jelentkezetek, amiről már szívesebben és bővebben is nyilatkozok.

Crisis

A Crisis hatásait tekintve bátran ki merem jelenti, hogy az első Korn, az első Machine Head, és a késői Max-os Sepultura lemezeket tartották irányadónak, legalábbis a vehemencia és a dühös megszólalás tekintetében mindenképpen. A hardcore, valamint a Johnatan Davis egy interjújában kifejtett „belassított Morbid Angel” öndefinicíó egyaránt érvényes, ha érzékeltetni akarjuk a Like Sheep Led to Slaughter-t.

Nehéz nyilatkozni magáról az albumról, hiszen a tömény masszaszerű zenét nem a változatosság jegyében készítették, mindenesetre a sound a stílus követelményeit maradéktalanul kielégíti, tipikusnak mégsem nevezhetem, kifejezetten egyedi, hogy a gitárjaik nem 100 %-ig vannak pengére széttorzítva, sok helyen inkább morgásra emlékeztet, természetesen a kellő helyeken dobermann módjára harapnak is.

Karyn hangját sok neves nagy előd is megirigyelheti, változatosságát tekintve szinte felülmúlhatatlan. Az öblös mély hörgésektől, a kislányos mondókaszerű énekeken át, az eszelős sikolyokig a lehető legtermészetesebb módon ad ki magából mindent, ami szélsőséges. Tulajdonképpen a Crisis fő védjegyét ő jelenti. A korong különlegessége talán abban kifejezhető, hogy az állandó dühös-tébolyult témák mellett az egész albumot rendkívül nyomasztó hangulat uralja. Valahogy a többszöri meghallgatás után is rossz érzés, balsejtelem fog el. A zene eszközeit felhasználva fokozza az eleve stresszes hétköznapok hatásait. A Secrets of the Prison House címe elég pontosan kifejezi az atmoszférát, dohos, bezártság érzését magában hordozó, a biztonság elveszítését sugalló darab. A Politics of Domination akár a hidegzuhany, a középrész riffje szinte egy vallatószoba képét jelenti meg, a kínzást, a megtörő test és psziché gyötrelmei a zsigerekben érezhetők.

Crisis

Minden ízében barátságtalan, rideg és reménytelen lemez. Egy csepp pozitív érzést közvetítő dallam sincs benne, még a Nomad-ot bevezető szitárhangok is apró, kellemetlen tüskékként hatolnak a bőr alá, kiegészítve az őrlő, keleties főtémát. A Study in Cancer primitív punkos megoldása is totális harmóniában van a címmel, Karyn megdöbbentő, bénító hangja itt hatványozottan gonosz. Elképzelni nem tudom, milyen lelkivilággal rendelkezhet a szóban forgó hölgy, de amit együtt művelnek Crisis név alatt, amint már mondtam: egyszerűen gonosz.

A szövegvilágnak ugyan köze nincs az istenkáromláshoz, vagy egyéb sötét hatalmakhoz sem könyörög, hangulatában viszont a black zenekarok nagy részét lealázza. Ezután tényleg nevetségesen hantnak egyes bandák csilingelő-bongó-harangozó szintetizátorfutamokkal dúsított halvány sikálásai. Óvatosan közelítsünk!

crisis @ myspace

8.5/10

r.t.p