A rohamcsapatok (sturmtruppen) az első világháború utolsó szakaszában bevetésre kerülő, speciális képzettségű, dinamikus előretörésre szánt gyalogos-osztagok voltak, melyekkel a németeknek majdnem sikerült az évek óta tartó állóháborúból kitörve győzelmet aratniuk. Előzőleg a géppuskaállások elé kiterelt szuronyos tömegekre alapozva támadott mindkét fél, aztán az angol hadvezetés megpróbálkozott egy áttöréssel, de e célból kifejlesztett csodafegyverük, a tank, a kezdeti meglepetés-sokk után könnyű célpontot jelentett a védőknek. Az amerikaiak beavatkozása és a tengelyhatalmak nagy előretörésekre fel nem készített logisztikája aztán mégis az antant győzelmét hozta, de ez már nem lényeges jelen cikk szempontjából. A történet tanulsága nyilvánvaló és könnyen át is lehet helyezni a zene dimenziójába. Aki csodákat vár, tankokat, lézer és ionfegyvereket, ne itt keresgéljen. Edzett, a régi stratégiákat ismerő, de a harcban szerzett tapasztalatokat abba beépítő zene a Truppensturmé, mely már ’97-óta ennek a szellemiségnek az értelmében tevékenykedik, egészen idáig a Sturmtruppen nevet viselve. (egy barnainges társulattal való, több szempontból is kellemetlen névrokonság miatt döntöttek a névváltoztatás mellett)

 

Sturmtruppen

Ugyanaz a Vangard az életre hívó, aki a korábban már bemutatott Abusus projektet is jegyezte, így kézenfekvő módon ez a zenekar is a szintén arrafelé (Aachen) székelő, lassan elitkiadóvá váló Vánnal áll szerződésben. Az ő lényegretörő definíciójukba kapaszkodnék a zene bemutatásakor, nemes egyszerűségekkel egy erősebb riffekkel felszerelt Black Witcheryként jellemzik a Truppensturmot. Ebből az is kiderül, hogy a zenekar ’war metal’-t játszik, azaz a black metal egy nem európai oldalágának képviselője (bővebben a műfajról az Axis of Advance kritikában). És ez nem csak egy jól hangzó szlogen, a gyakorlatban, a főleg egészen egyszerű eszközöket, néhol Darkthrone-os dobtémákat és primitív riffeket felhasználó, pulzáló-morgó húsdarálóban valósággal életre kell a háború fenyegető, mindent magába szippantó gonosz szelleme. A Black Witchery hatása egyrészt a lávaszerűen izzó gitárhangzásban, másfelől a minimalista dalszerkezetekben érhető tetten, de valóban, a riffek tekintetében van különbség, nem is annyira a minőség, hanem a hatás tekintetében, az egész kevésbé kaotikus, itt mondhatni fegyelmezettebb és átgondoltabb őrjöngés jellemző.

Elsőre talán zavaró lehet a fűrészelő gitárok ellenére sem kifejezetten vaskos megszólalás, de a fenti analógia erre is áll, tehát nem 500 tonnás tankok gázolnak keresztül a hallgatok vérbe fagyott tetemén, hanem a semmiből érkező alattomos villámtámadások kezelik le az idegeket, felvezetések és befejezések nélkül. Tíz percnél alig hosszabb kislemezekre nem szoktam maximális pontszámot adni, de ezúttal kivételt teszek. Ez pont így, és csakis így tökéletes.

10/10

a’ ördög

Truppensturm @ Wód-Ván

Ván