pogány black Urfaust tagságával is átfedéseket mutató debütáns formáció industrial drone terrorként definiálja önmagát, méghozzá olyan jól, hogy kritikus számára sokkal több feladat nem is marad, mintsem hogy ezt kicsit részletesebben is megvilágosítsa:Indusztriális a zene annyiban, hogy többnyire lassú, ritkán aztán begyorsuló, de mindvégig lepusztult hatású, primitív elektronikus ütemek kísérik az elnyújtott, hosszan búgó és gerjedő doom riffeket, melyek nincsenek annyira a középpontban, mint ahogy azt az Earth, Sunn O)))-féle drone-t játszó bandáknál megszokhattuk. Morgások, ordítások és nem gitárból származó zajok viszont gyakrabban bukkannak fel, mindez az egyetlen, 28 perces tétel hagyományos struktúráktól való távolságával és ténylegesen apokaliptikus hangulatával együtt a korábban bemutatott Gormantatinust
juttatta eszembe, bár a hagyományos zeneiség mellőzése ott azért még erősebben jellemző.
Röviden összefoglalva, metálosabb a tipikus drone zenéknél a Planet AIDS, puristáknak így kevéssé ajánlható, viszont pont ez jelenti az erényét, egyediségét is. Mind a zenében, mind a koncepció egészében is sok a nyilvánvaló póz, a bibliai idézetek szövegként való felhasználásától kezdve az akár inverz torinói lepelként is felfogható borítón át egészen a zenekar látványos és sűrűn használt jelvényéig, de kivétel nélkül mindegyik elem jól sikerült, és a kivitelezés is egy irányba mutat. Ha nem is az igazi mélységéért, de a hatásos hatásvadászatáért mindenképpen dicséretet érdemel a zenekar. Ha minden igaz, már készül a folytatás, ami választ adhat arra, hogy hosszú távon mennyire lehet működőképes ez a veszélyesen tudatosnak ható koncepció.
9/10
a’ördög
[size=1">*
If you think of Hellhammer as the drummer of Mayhem, you are fucking GAY!
/Anal Cunt/[/size">
