Először is figyelemreméltóan steril az egész. A gitár döglődő morgást produkál, a basszus tiszta és kimért, a pergő mélán puffan, a cinhasználat pedig idegesítően kifinomult. A dolgok idővel irracionális módon javulnak, merthogy ami benne van, permanens, azaz hosszútávon okoz valamit odabent. Ezt tág értelemben félsikernek is nevezhetjük, ami számokban kifejezve 5 pont nálunk.
A címadó szerzeményben hallható fuvolaszó, amelyben az a ravasz, hogy egy kellemesnek nevezhető gyermekdallamba szőnek bele a szóban forgó zenei környezeten kívül más muzsikába semmilyen formában nem illő hangokat, és itt ráadásul pedánsan ügyelve arra, hogy kellemetlen csengése legyen. A dalok túlnyomó részének tulajdonképpen ez a lényege. Death metal alapú doomról van szó, tehát körülbelül így kell ezt csinálni. A dilemma adott, most vagy a műfajjal van valami gond, vagy az Umbra Nihil-el.
Hallhatóak maximálisan sablonos-kifulladt gitárszólók is, viszont ezek jól illeszkednek az anyag mivoltához, amelyről mégis elmondható, hogy igazán egyedi, különleges szenvedést okoz, és lényegében ez benne a non plus ultra. Néha meg lehet hallgatni.
De nem túl gyakran.
6/10
rtp