Az Axis of Advance (a haladás tengelye) nevet olvasva a béke feltétlen híveit bizonyára rossz érzés keríti hatalmába. Állapotuk csak súlyosbodna, ha a zenével, a csapat koncepciójával is megismerkednének, de ez az igényes metalosok számára sem javallott, mert a trió nem az elvárásoknak megfelelően dolgozik.

     

Érdemes kicsit a múltba tekinteni, mert az edmontoni Axis-t nehéz környezetétől függetlenítve vizsgálni. A 80-as évek második felében, a kanadai Brit-Kolumbiában létezett egy Blasphemy név alatt működő társulat, amelynek stílusa bizonyos zenészek számára máig etalon. A zajongáson kívül a Ross Bay szigeti temető látogatása is kedvelt foglalatosságuk volt, de mivel a Subterra olvasóit valószínűleg nem érdeklik annyira a paranormális jelenségek, jobb nem beszélni a katakombákról, az ott lezajlott rituálékról, vagy filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozni a létező gonoszról, amely természetesen megkörnyékezte a zenekart...

Nehéz meghatározni, hogy mit játszott annak idején a Blasphemy (ma is léteznek egyébként, de nem túl aktívak): nevezték őket black metalnak, ős-death metalnak, de grindcore-nak is. Egy biztos, ők a ma war metalnak vagy káosz metalnak nevezhető stílus alapítói. Természetesen az Axis of Advance nem másolja az élő legendát, egyébként is hatásaik között bizonyára megtalálható a Beherit, a Von, a Possessed, de a Blasphemy elsősége vitathatatlan. aoa1Visszatérve a war metalra, a Conqueror, a Revenge, a Black Witchery szintén ehhez a körhöz tartozik, de olyan ausztrál bandák, mint a Sadistik Exekution, a Vomitor vagy a Bestial Warlust is közeli rokonoknak mondhatók.

Az Axis of Advance elődje még 1993-ban alakult Sacramentary Abolishment néven. 1997-ben két lemez után az eredeti dobos, Paulus Kressman kilépése miatt a többiek (Wör – gitár, Vermin – basszus) a névváltoztatás mellett döntöttek, de ez egyáltalán nem jelentette a zenei irány módosulását. Attól kezdve J. Read segítette ki dobolásával a zenekart, mintegy állandó vendégzenészként. Read egyéni játékával először a Conqueror-ban tűnt fel, később a Revenge-ben folytatta pályafutását, de az Axis-on kívül a francia Arkhon Infaustus-ban is megfordult turnédobosként. Nem hiába népszerű: ilyen eszeveszett csapkodásra nem sokan képesek rajta kívül. A technikás jelző használata nem állja meg a helyét vele kapcsolatban, mégis változatosan játszik, kellő pontossággal, nem hagyja, hogy szétessen a zene. Már most is könnyen beazonosítható hangzással bír, de a Revenge-dzsel kapcsolatban nyilatkozta: minden vágya, hogy egyszer emberi koponyákon dobolhasson a stúdióban.

Wör gitározásában a legkülönfélébb metal hatások keverednek, a folyamatosan hullámzó riffek ösztönös játékra utalnak, néha egész dallamos témák is előfordulnak. Szólók terén azonban nem hajlandó kompromisszumokra és megmarad a blasphemy-s húrkaparászásnál, pengetőcsúsztatásnál. A trió felállás miatt Vermin torzított basszusa is fontos szerepet kap. Mellesleg ő a Revenge-ben játszik az Axis-on kívül, mint turnégitáros, tehát nem kevés az összefonódás a kanadai színtéren sem. Az ének a szokásos okádós stílus ellenére is érthető marad. Az utolsó sorlemez, az Obey valamivel tisztább, erőteljesebb hangzása után a Purify-on visszatértek a The List lemez világához. Ugyan az EP-t is Svédországban maszterizálták, akárcsak az Obey-t, de ennek nem igazán érezhető a hatása ezúttal, a gitárok sound-ja nagyapám 30 éves villanyborotváját juttatta eszembe.

Ha a háború és a metal kapcsolatáról esik szó előbb-utóbb előkerül az angol Bolt Thrower neve. Valóban, a Bolt Thrower zenéje hallatán megjelenhetnek képzeletünkben vonuló páncélos hadoszlopok, ütközetre felkészülő egységek, de az összecsapás képei nem igazán a statikusság miatt, nem úgy, mint az Axis of Advance esetében. A jó ízlésű black metalosok kedvéért még az Emperor nevét is előhozom, nem véletlenül, mert a riffelésből adódik párhuzam, habár el kell ismerni az Axis tagjai semmilyen klasszikus zenei előképzettséggel nem rendelkeznek és igazi csúcspontok sincsenek számaikban, de ez a zene másról szól. Dísztelen emlékmű, az ismeretlen katona hősiességének címezve.

                  

A szövegekre nagy hatással volt a szociáldarwinista gondolkodásmód, bizonyára a csapattagok kedvenc olvasmányai között megtalálható Ragnar Redbeard, Might Is Right néven elhíresült könyve, de ezek sok más észak-amerikai extrém zenekarról is elmondhatók. A szélsőjobboldali érintettség sem zárható ki, már ha ez valakit befolyásolna. A háborús témákból szerencsére mellőzték a felesleges sátánkodást. A vallásellenes csapat az adódó kapcsolódási pontok ellenére a Church of Satan-ről sem lehet jó véleménnyel.

Az EP színvonala egységes; van némi szerkesztettség a dalokban, de elsőre ennek nem sok nyomát találni, a változatos hosszúságú számok nem arra születtek, hogy könnyen megragadjanak a hallgató fejében, de a Tactics Forth szokatlan cintányér csépelése miatt emlékezetesebb a többinél. A 25 perces játékhossz - az intenzitás ellenére - inkább kevés, mint sok, mindenesetre érdemes keresni a Purify-t, mert nem egy összecsapott, időkitöltő alkotás.

9.5/10

#Nothing#

axis of advance