A Caliban legénységének tagjai nem tartoznak legszerencsésebb emberek közé. Ha a nagy víz túloldalán születtek volna, ma minden bizonnyal olyan bandákkal, említenék őket egy lapon, mint mondjuk a Killswitch Engage és arénányi embereket boldogíthatnának koncertjeiken. Mivel azonban Némethonban, a Ruhr-vidékén látták meg a napvilágot, ezért először Európában kellett hírnevet szerezniük maguknak. Ezügyben sikerrel jártak, emellett az Államokban is egyre többen ismerik meg őket. A banda neve elég szokatlanul hangzik, Shakespeare Vihar című drámájának nyomorék szörnyalakja után vették fel.


Fritzföld az idei évben is ontotta magából a kiváló muzsikát, elég ha a Fear My Thoughts, a Narziss vagy a Heaven Shall Burn nevét említem. Utóbbi banda Calibanék országos cimborája, illetve a szombathelyi Embers is, akikkel közös turnén vettek részt. Jelen zenekar megjárta már Japánt, az Egyesült Államokat is jópár ízben- odaát pedig többek közt a nevezetes Hellfest hardcore fesztivált. 2003-ban a Biohazard előzenekaraként Budapesten is tiszteletüket tették.

A ’97-ben megalakult ötösfogat negyedik lemezéhez érkezett. Aktuális anyagukat a göteborgi "The Room" stúdióban vették fel; a producer Anders Fridén volt, a keverési és maszterelési munkákat Andy Sneap végezte. A lemez a Roadrunner istállónál látott napvilágot; a potenciál megvan bennük a sikerre, így egy csipetnyi szerencsével, tisztességes kiadói támogatással rajongótáboruk nem csekély mértékben megnőhet. A fedlapon egy negyedrészben felnyitott koponya díszeleg, felülnézetből ábrázolva- jellemzően hardcore-osra sikerült, emellett igényes, szép munka.

A 2001-es Vent címre keresztelt lemezük egy agresszív, dallamos megmozdulásokra kevésbé hajlamos bandát mutatott, a tavalyi Shadow Hearts is inkább még a germán vonalat vitte tovább. Viszont a The Opposite from Within akár egy amerikai banda alkotása is lehetne. A fanyalgók ráncolhatják is a homlokukat a néminemű stílusváltás okán, én viszont úgy gondolom, a srácok tisztességesen teszik a dolgukat, nem lehet rájuk panasz- ezért nem is követem meg őket. Tény, hogy mindenképp populárisabb zenét játszanak ezen lemezükön, ezt mégis valamennyire természetes változásnak tudom be. A minőségből nem adtak alább, sőt, ahogy az már tisztességesebb zenekaroknál lenni szokott, megint egy fokkal magasabbra tették a mércét- nemcsak mások, hanem önmaguk számára is.

Feszes tempók, durva verzék, ennek ellenpontozásaképp, kiegészítéseképp pedig dallamos refrének találhatóak a lemezen. Ennek megfelelően a gitár is hol metalcore-osan szaggat hol finom melódiákat hallat. A Killswitch Engage neve sokszor beugrik hallgatás közben, némileg az ő "receptúrájukat" használja fel a Caliban. A frontember Andreast igen jó vokális képességekkel verte meg a teremtő, nem kell szégyent vallania a dallamosabb énektémák esetében sem. A lemez "slágerei", mint a The Beloved and the Hatred, akár Goodbye, vagy a Corpses Bleed Cold pedig nem kevés metalcore-rajongó tetszését nyerhetik majd el. A melodikus gitár miatt szólót, szólókat nem találunk a korongon, de igazából nem is hiányoznak. Summa summarum tetszetős anyag a The Opposite from Within, pörög is elégszer a lejátszómban jól. Viszont az új Killswitch anyag dallamai csaknem halványulnak emlékezetemben, ezért ez most csak:

8

www.calibanmetal.com

haska