Nem érdemes minden titkot eloszlatni: ha valaki a Туман-ról szeretne beszélni jobb, ha megfogadja ezt. A szegedi black metal trió az első demotól kezdve látszólag minimális kapcsolatot tartott a külvilággal, ezért meglepetésként érhetett „sokakat”, hogy a Transilvanian Dreams-t egyből a német No Colours Records segítségével adták ki. Az inkább kisebb, mint nagyobb botrányok, a titokzatosság ellenére a zenére is gondot fordítottak, ezért a lemezt hallgatva megállapítható, hogy semmivel sem maradnak el a kiadó többi zenekarától (Graveland, Nargaroth, Thor’s Hammer...).

A régi Mayhem útját követő black metaljuk legkülönlegesebb eleme a női „énekes” (egyben gitáros is) vérfagyasztó hangjával. Ezúttal korábbi teljesítményére is rátett egy lapáttal és a hat új számban még „szívhez szólóbban” adja elő a magyarul írt szövegeket. A hazai black zenekarok továbbra is ritkán szólalnak meg magyarul, annak ellenére, hogy a műfajban nem akadályozó tényező az anyanyelv használata, így a Туман ezáltal is szimpatikusabbá vált. Maguk a témák viszont kevésbé izgalmasak: éjszaka, hold, mocsár, vihar, Erdély... - semmilyen pluszt nem tartalmaznak a szokásos hangulatteremtő eszközökön kívül.

Tymah

Rátérve a zenére: a De Mysteriis korszakos Mayhem egy primitívebb változataként írható körül, ezt egészítik ki az „elmaradhatatlan” darkthrone-os belassulások. Mindent figyelembe véve egy norvég zenekar is megírhatta volna a lemez anyagát - ami csak egy tény, de ez még nem jelenti egyből azt, hogy valami hihetetlen mű született. Valóban vannak hibák: többek között nem kellett volna majdnem 12 percesre nyújtani Holdlény című számot, mert azért ennyit még nem bírnak el a szokványosnak mondható, főleg tremolós riffek, de ezen kívül is szeretik túlhúzni a számokat. Ebből a szempontból előttük jár az Ater Tenebrae gárdája tökéletes sallangmentes előadásmódjával, de mellettük a Туман a második legreménykeltőbb magyar black zenekar számomra. A Viharban, a Transilvanian Dreams-ben és az Öregmocsárban nem sok hibát találni - ez bizakodásra ad okot.

A kellemes hangzású (vagyis a modern technikát nélkülöző) lemez rögzítési módjáról semmit sem tudok; elképzelhető, hogy próbateremben vették fel, ennek ellenére a zenészek magabiztosan, hiba nélkül játszanak, nem akarják túldíszíteni számokat. Csak nehogy profizmus legyen belőle a későbbiekben... Érdekességként megemlíthető, hogy a Dusk mögött álló Shadow itt Tehь néven basszusgitározik. Nem tudom mekkora szerepe van a dalszerzésben, de a Туман minden tekintetben erősebb, mint saját „zenekara”.

Tisza parti démonidézéshez jól használható, de az áradás után túlszaporodó patkányok is garantáltan elpusztulnak tőle.

9/10

#Nothing#