Gondolom, a pogány/folk black műfajok kedvelői előtt nem ismeretlen a lett Skyforger neve. Számomra a Latvian Riffleman lemezzel váltak ismertté és egyben szimpatikussá, a kíméletlen öldöklést lefestő, csatazajokkal, fegyverropogásokkal színezett, igazán vizuális jellegű zenéjükkel. További erényük volt a változatosság, akusztikus betéteivel, óvatosan adagolt thrashes, heavy metalos riffjeivel valósággal megunhatatlanná vált az a lemez. Éppen ezért felfokozottan vártam a folytatást, mely már nem a lett hadsereg első világháborús tevékenységéről kíván muzikális formában megemlékezni, hanem a balti népek ősi mondáinak, legendáinak témáját járja körül.

Egy rövid népi férfikórussal kerül a lemez felvezetésre, az első riffek várakozó álláspontra helyezkednek, majd a dal egy agresszív énekkel kísért zúzós középtempós folk metal dallá alakul. A népies dallamok zenébe szövése általában úgy néz ki, hogy van egy kellőképpen folkos melódia, melyet többnyire valamilyen fúvós hangszer, főleg fuvola bocsát ki, és ezt kíséri a zenekar a metal hangszerekkel. Persze a gitárok gyakran önállóan is ilyen jellegű riffeket bocsátanak ki, de ennek ellenére a metal és a népzene házassága nem elég zökkenőmentes. Kissé hatásvadász, nem annyira kínosan, mint mondjuk a Finntrollnál, de például a Primordial tökéletes egybefonódását meg sem közelíti. Leginkább a Skycladdal rokon a zene, többek között annak következtében is, hogy a metal riffek a Skyforger történetében először a heavy metal műfajhoz állnak a legközelebb.

A további dalokban még történnek érdekességek, vannak különleges népi hangszerek, melyek közül némelyik már a korábbi albumokon is bevetésre kerültek. Ilyen például a tekerőlant, valamint egy a skótdudához hasonlatos hangszer, gondolom annak lett változata, melynek elnevezése számomra ismeretlen. Ezek az eszközök azonban, bár önmagukban lehet, hogy különlegesek, a zenét nem teszik azzá. Az igazi érdekességet valamilyen hangulati változatosság jelentené, amit viszont nem sikerült találnom, legfeljebb az előző album utánérzés-riffjei dobják fel a lemezt. Ellenben jól megírt fogós heavy metal dalok vannak szépszámmal. Olyannyira, hogyha egy nagyobb kiadóhoz szerződtek volna, nem az elsősorban underground black metallal foglalkozó Folter Recordshoz, akkor minden bizonnyal egy újabb közkedvenc folk metal zenekarrá válhattak volna, hasonlóan a szerényebb képességű Finntrollhoz és annak oldalvizein evező, skandináv, főleg finn bandákhoz. Ezt azonban nem keserűen mondom, mert számomra ez a lemez egyértelműen csalódás. Nagyon nem szerettem volna a Skyforgert ezekhez a bandákhoz hasonlítgatni, de kénytelen vagyok. Nekem ez semmit nem mond.

5/10

a’ ördög