Kátai aggodalommal vegyes zavartsággal nyugtázza a két oldalnyi kérdést és a diktafont, majd érces, de elfojtott hangon nevet.

 

Nem olyan húzós ám, amilyennek látszik - próbálom az alapjaiban megroggyanni látszó beszélgetést életben tartani. Az első Gire lemezzel kapcsolatban szeretnénk, ha mondanál néhány szót. Ez lesz az első teljes album. Szintúgy letölthető lesz majd a hivatalos honlapotokról, esetleg alkalmaztok valami megszorítást, vagy úgy érzitek, hogy ideje már profitálni a dologból, így egy nehezebben elérhető anyagot kívántok a hallgatók elé tárni?

Most derült ki ezen a szerdán, hogy valószínűleg Negative Art kiadvány lesz, és hát majd Balázzsal kell megbeszélni, hogy mi a teendő, hogy felrakhatjuk-e az egészet, vagy csak részleteket. Szívem szerint az egészet letölthetővé tenném, mert különösebb hátrányát nem látom ennek, de mivel ez kiadós dolog, így őket is meg kell kérdezni.

A Gire

Amikor megfogant az ötlet, hogy minden anyagotokat ingyenesen elérhetővé teszitek, ez egy közös elhatározás volt, vagy csak te gondoltad ezt helyesnek, netán a többiek részéről volt-e valami ellenérzés, hogy a nehéz munka gyümölcse mindenki számára elérhető lesz?

Úgy emlékszem, hogy ezt nem nagyon beszéltük meg, egyszer csak feltettem a honlapra, de ez azért nem probléma, mert a felvétel maga tulajdonképpen nem került semmibe, mert eddig is mindet otthon készítettünk el, így semmilyen "kár" nem érhetett minket emiatt. Én is letöltöm másnak a zenéjét, tehát...

 

Az eddigi interjúid, nyilatkozataid alapján igazán demokratikus, hadd ne mondjam, szinte ráhagyóan előzékeny, szelíd személy vázolódott fel a magyar hallgatótáborban rólad, ennek ellenére az interjúk veled készülnek, és a csapatvezér szerepe is köréd fonódik. Ez valami megtévesztő csel a részedről, vagy a zenésztársaiba még kevesebb autokratizmus szorult, és rád hagyják ezeket a kellemetlenebb feladatokat?

Hát, ti is pont engem kérdeztek.

 

Igen.

Ez azért lehet szerintem, mert én szoktam foglalkozni a zenekar dolgaival a neten, és ez vált elsődlegessé, tehát ami a világhálón történik, - a többieknek nincs is hozzáférésük. Azaz Zolcsinak már van, de nekem kell intézkedni, így engem is szoktak kérdezni. A többiek is válaszolnának, de őket nem kérdezi senki...

 

Arra lennék kíváncsi, hogy a Gire lemez megszólalása miben változott meg a demokéhoz képest? Van azoknak egy jellegzetes száraz, steril hangzása, viszont az utolsó Thy Catalfaque annak ellenére, hogy ugyanazzal a BC Rich gitárral lett rögzítve, mégis zsírosabban, organikusabban szól. Ez a demós hangzás mennyire lesz jelen az új albumon?

Pont ott tartunk a keverésben, hogy a gitárhangzást próbáljuk összerakni. Én nagyjából megcsináltam az előkeverést, minden arányban van, csak a gitárt kellene rendbe rakni. Szóval csak most fog kiderülni, hogy ez pontosan miként fog szólni.

 

Ez a rendberakás szó szerint mit jelent? Olyan a hathúros soundja mint eddig?

Nem. Nagyon sok a változás. Sok újdonság, olyan próbálkozások, amelyek eddig nem voltak. Sőt, most megjöttünk a stúdióból, és én azóta raktam fel pár szintitémát, amelyek a stúdiós verzión még nem is szerepelnek, de a munka folyamán találtam még egy-két lyukat, amiket be lehetett tömni. Tulajdonképpen minden kész van, de a gitárhangzást még korrigálni kell.

 

Nem lehet alkalmazni esetleg a Tűnő idő tárlat receptjét, vagy abban az esetben Juhász János volt a potik tekergetője?

Nem, Jancsin ez nem igazán múlt, Zolcsi állította be azt a hangzást is, az ő cuccát használtuk a felvételekhez, tulajdonképpen mi ketten hoztuk össze azt a megszólalást, viszont azt én sem tudom, hogy miért lett olyan, amilyen, erre nincs recept.

 

Pedig azt hittem elcsenhetünk tőled pár műhelytitkot...

TC

Nem, nem, fogalmam sincs, hogy csináltuk, valahogy ez lett a vége...

 

Egyéb szempontok tekintetében is törekedtetek arra, hogy egy másmilyen arcát mutassa a zenekar, például, hogy más szerkezetű dalok legyenek-e, vagy a kiadvány a már sokak által régóta várt demos dalok összessége?

A lemezen lesz 7 régi szám, 2 olyan, amit eddig még nem vettünk fel, és egy feldolgozás, tehát 70%-ban egy összegzésről van szó. Erre szükség volt, tulajdonképpen én is akartam, hogy rendesen megszólaljon az, amit egyszer már felvettünk.

 

Mi lesz a feldolgozás a lemezen?

A Necropsiától a Transexpress. Most is úgy volt, hogy játsszuk, de valószínű nem fog összejönni, mert Zolcsi nem bírja. Nem gyakoroltuk eleget, és így nem akarjuk szarul eljátszani. Az ének-gitár együtt itt gondot okoz még. Az eredetiben nem így ment ugye, és ezt elég cifra nekünk kivitelezni. Ha hamarabb kezdünk próbálni erre a koncertre (mert azért mi nagyon lusták vagyunk), akkor menne, de úgy néz ki, nem fogjuk most erőltetni. Balázs szerint játsszuk el, de abból káosz lenne, majd meglátjuk, hogy alakul...

 

Ha minden aktuális munkálat befejeződik a Gire-al kapcsolatban, van valami konkrét elképzelésed, amit a jövőben megvalósítani tervezel? Lesz-e esetleg új Thy Catafalque lemez? Szerintem az is többeket érdekel, hogy szólólemezt fogunk-e még hallani tőled, mármint egy újabb névvel ellátott gitárpróbálgatáson (lásd Towards Rusted Soil) kívül?

Van egy csomó témám most, ami a Gire-ban nincsen benne, és majd kiderül, hogy ez a Thy Catafalque-ben lesz-e, vagy szólólemezen lehet majd hallani, fogalmam sincs, hogy milyenre szeretném a TC-t, vagy a szólólemezt. Ezekből még akármi lehet. Téma tehát van, csak formába kell önteni őket idővel, de ez még odébb van. Ha van az embernek egy halom motívuma, az még önmagában nem jelent semmit sem, kell ezekhez is egy koncepció, igazából a nehézséget ez jelenti. Kitalálni egy témát, az nem nehéz. Végül majd csak kiderül, mi lesz.

 

Sok jó kritikát kaptál mindenkitől, már amiket én olvastam; ez külföldi oldalakra is jellemző. Találkoztál már egyáltalán elmarasztaló bírálattal?

Egy olasz webzinen láttam, hogy 4 pontot kapott a 10-ből, úgyhogy gondolom, nem annyira jöhetett be nekik.

 

Mik voltak az indokaik?

Elolvasnám, ha nem olaszul lenne. Annyit tudok, hogy minden második sorban a Dimmu Borgir-t emlegették, hehe...

 

Elmondásod szerint a Tűnő idő tárlat minden borítóval ellátott példánya elfogyott, ez mennyit jelent?

130 darab borító készült, mind gazdára talált, de ezeket nagyrészt szétosztogattam, körülbelül 30-40-et vettek meg, a többit olyanoknak adtam, akikről úgy gondoltam, hogy fontos, hogy hallják - tulajdonképpen így fogyott el.

 

Igazából többre gondoltam, mivel sokaktól hallottam, hogy nekik megvan, és még többen említették, hogy szerettek volna belőle; biztos vagyok benne, hogy még egyszer ennyi is megtalálná a helyét...

Igen, sokan írtak, hogy kellene nekik, most is kérték, hogy ha van, akkor hozzak, de azért van meg sok embernek, mert letöltötték mp3-ban. Hozzátok is és a Shock-hoz is azért lett feltöltve, hogy minél többen meg tudják szerezni. Innentől kezdve felesleges nekem elküldeni ugyanazt írott cd-n, mert hát mégse...

 

Nem ugyanaz, most akárhogy is...

Igen, annak van borítója.

 

A borító sokat számít.

Jogos.

 

Akkor most jönnek a gonosz kérdések. Azt mondják, hogy nincs jelenleg olyan black, illetve black eredetű csapat, akire közvetett, vagy közvetlen módon ne hatott volna a Darkthrone. Amikor a Héja-nász az avaron-t meghallgattuk Ricsivel (a’ ördög), ő egyből rávágta, hogy Panzerfaust.

Más Katatoniát mondott, a Brave Murder Day-t.

 

Akkor te semmiféle rokonságot nem látsz a Panzerfausttal?

Nekem nem tetszik az a lemez. Egyáltalán nem. Az egyetlen Darkthrone, ami nem.

 

És miért nem tetszik?!

Nem tudom, nekem az A Blaze in the Northern Sky tetszik nagyon.

 

De miért nem tetszik a Panzerfaust?!

Azért mert száraz, nekem nagyon száraz, olyan egyhangú.

 

De pont, hogy a Héja Nászban is van egyfajta szárazság, ami ilyen... karcos.

Előfordulhat, de a Panzerfaust párhuzamot pont azért nem látom, mert egészen egyszerűen azt nem szoktam hallgatni, de lehet, hogy így van, majd még megvizsgálom.

 

Lehet, hogy egyszer meghallgattad, és a legjobb részei akkor rakódtak le benned.

Pont Jancsikánál hallgattuk, emlékszem rá, neki tetszett, nekem meg nem. Ő írta azt a riffet, úgyhogy az ő sara.

szintifájgter

Folklór, népi és a klasszikusnak elismert hazai költészet, - ezeken belül is legerősebben a szerelemi vonatkozású témák bukkannak fel munkáidban. A Csillagkohó szigorúan az elméleti fizikára alapuló soraiba is beleszőtted, hogy "...álmomban azt kívántam, hogy te legyél a Hold...", mesélhetnél erről az álmodról, vagy ennek nincsen ilyen háttere, pusztán illett a sorok közé, és leírtad? Mert ugye az Erő, az Anyag, tulajdonképpen tényeken alapulnak, de mégis van egy ilyen vonatkozásuk.

Nem, nem. Ez nem alapul a tényeken, nagy kamu az egész szöveg, nincs értelme... Ehhez én nem értek, ez nem ilyen fizikás dolog.

 

Én nem olvastam egy olyan sort sem, ami hülyeség lenne ezzel kapcsolatban, feltételeztük azt, hogy otthon bújod az ilyen témájú könyveket, vagy érdekel a csillagászat.

Nem, nem, fizikából hármas voltam mindig.

 

Én meg megbuktam, ez nem szempont.

Nade ez nem is érdekelt egyáltalán, engem az a része csábított, hogy szembeállíthatom ezt a teljesen materiális aspektusát a dolgoknak, meg azt a részt, ami a nem leírható lelki folyamatokról szól, és emiatt van benne pont az a négy sor a közepe fele, ami szemben áll a fizikával.

 

Egyébként annyira nem is, mert ugye azt már megállapították, hogy pár hidrogénatomon kívül minden egyes atomunk már volt egyszer egy csillagnak a része, mivel a magasabb rendszámú elemek a csillagok belsejében alakultak ki, mint például a szén, ami a DNS-ünk alapja. Tehát lehet, hogy akivel érzünk valami lelki rokonságot az innen ered, lehet, hogy ugyanonnan származunk, persze ez csak egy túlidealizált gondolat...

Hát ez tök jó... haha, ez teljesen jó szerintem. Ennek nagyon örülök. Ez szép... tényleg.

basszer

Egy kicsit visszatérve arra, hogy "...álmomban azt kívántam...": a hétköznapjaidat mennyire határozzák meg az álmaid? Hatással vannak a pillanatnyi látásmódodra, befolyásolják a napi rutinodat? Felhasználod az álmaid elemeit szövegekben, esetleg zenében?

Nem igazán, nagyon ritkán álmodom.

 

Mindenki álmodik, minden éjjel.

Igen, csak én nem emlékszem rá. Régen csináltam olyat, hogy az órát beállítottam hajnali háromra, felébredtem, lenyomtam, mert ha az ember megszakítja az álmodást, akkor emlékszik rá, egy kis ideig. Nekem nem jött össze ez se, csak nagyon fáradt lettem reggelre.

 

Ezt azért is kérdeztem, mert pl. anno a VHK-ban Grandpierre Attila is azt üvöltötte, hogy: "Én zenéről álmodom!" Csak arra lettem volna kíváncsi, hogy kapsz-e innen inspirációt, de ezek szerint nem.

Talán tudat alatt igen, mert tényleg nagyon kevésre emlékszem, amire pedig igen, az botrányos.

 

Perverziók? Aberrált szex?

Hülyeségeket álmodom...

 

Csonkolás?

Hehe, nem. Logikátlan sorrendű történések, nem azok a "klasszikus" álmok.

 

Nem is próbáltad őket megfejteni?

Nem.

 

Van még egy sor Radnótitól, ezt is a Tűnő idő tárlaton idézed: "...ez a zápor sem mossa le rólam a vágyat utánad". Patetikus sorok a költőtől, olyan kijelentések, amit később a férfiember könnyen megbán. Értem ezalatt, hogy sokszor azt érzi az ember, hogy valami végzetessel találkozik, egy soha nem feledhető dologgal, és ennek hangot is ad, aztán rájön, hogy minden feledhető, így a szavak feleslegesek voltak. Vagy ez is csak a pillanatnak szól?

Nem, ezt nem bántam meg most sem. Patetikus alkat vagyok... néha.

 

Ez nem is baj, de nem fordult meg a fejedben, hogy néha jobb, ha az ember ezekről az érzésekről nem mondd semmit?

Nem. Ezt azért mondom, mert így gondoltam és most is így gondolom. Jó ez most elég... Na, az szokott lenni, hogy akit én megszeretek, az úgy marad. Nem szoktam elfelejteni dolgokat. Ami ott van, az úgy is marad.

 

Utólagos, önmagaddal való konfrontációk? Vannak, akik emiatt önmagukra szoktak haragudni.

Sokat kínlódtam ezzel, de ha visszagondolok, teljesen jó érzéssel tölt el most is.

 

Akkor most leszakadok erről a témáról, pedig azt hittem, hogy ennél a résznél majd jól bele fogunk lendülni... Tehát, úgy gondolom, hogy egy vérbeli zenefanatikus világnézete maga a zene, és semmi nem lehet annyira fontos, mint a katarzis, amit általa átél. Szerinted miért van annyi ideológiával átitatott, magyarázatokkal alátámasztott alkotás manapság?

Ezeket én nem tartom fontosnak, csak annyit, hogy azokat az érzéseket, amiket átélek, dokumentáljam.

 

Értem, de vajon sokak miért gondolják ezt másképp?

Mert túl fontosnak tartják a zenét.

 

Mint közvetítőeszközt?

Igen. Pedig a zene önmagáért van, amit már hozzákapcsolnak az már egy-egy zenész személyiségének része, önkifejezés és kész, van, akinek ez fontos... Nekem mások az igényeim, talán kicsik, egyeseknek biztos nagyobb. Ehhez nem tudok érdemben hozzászólni, mivel egyáltalán nem érdekel, lakonikus vagyok a politikai vonatkozású témákkal is, amennyire lehet, elkerülöm ezt az egészet.

zolcsi

Hogyan értékeled a 2005-ös évedet? Jó évjárat volt? Minek a jegyében telt el?

Teljesen jó, a legjobb volt idáig. Minden sikerült, amit szerettem volna, jól vagyok, kezem, lábam megmaradt.

 

Elégedettséget érzel?

Ja. Teljesen. Most minden jó.

 

Mennyit változott az évek alatt a zenei ízlésed, teszem azt, ha 10 évvel ezelőttre visszatekintesz, miket hallgatsz meg most, amiket akkor el nem tudtál volna képzelni?

Sokkal több fajta zenét hallgatok most, mint régebben. Amiket régen, azokat még mindig nagyon kedvelem, de rengeteg sok új dolog jött be. A legrosszabb popzenéket képes vagyok meghallgatni, meg ki tudom szűrni belőle azt... vagyis ez rossz kifejezés, úgy értem, hogy a kommersz zenékből is ki tudom választani azt, ami nekem fontos belőle.

 

Ezt, hogy popzene, olyan félszegen mondják ki, ettől függetlenül én is ott voltam Pet Shop Boys koncerten, és azon kívül, hogy béna volt, én élveztem, nem tudom, te láttad őket a Szigeten?

Én akkor pont mást néztem, de megnéztem volna, mivel amikor kicsi voltam, a Pet Shop Boys sokat ment a tv-ben, és azt akkor én... ismertem. Nosztalgikus alkat vagyok nagyon, ezért meg szoktam hallgatni, ha teszem azt, megy a rádióban. De a Go West-et nagyon utálom.

 

Azt pont én is. Nem gyűjtögeted ezeket? Nálam több száz ilyen szám van, ami gyerekkoromban hatott rám.

Ó, igen. Videókat gyűjtök. Klipeket. Régi klipeket. Azokból van egy rakat, ezekből a nagyon old school témákból.

 

Valami nagy kedvenc?

Ezen el kell, hogy gondolkodjak, de pl.: a Sabrinának, a Boys, Boys, Boys klipje az így... igen, az meghatározó volt gyermekkoromban.

 

Nekem a 90-es évek legelején voltak abszolút erotikus élmények a Prince klipek, például a Get Off-ban is pőrén öltözött csinos hölgyek szenvedtek...

Az nem jött be, egyáltalán nem, Samantha Fox-ot sokkal jobban bírtam.

 

(Nevetgélés innen-onnan...)

De komolyan!

 

Azt még áruld el nekem, hogy lenne-e olyan magyar zenész, akivel szívesen együtt dolgoznál?

Azokkal, akikkel most is.

 

De, nincs ilyen vágyad, hogy bárcsak? Lehet fantáziálni, ezt sokan megtettük.

Talán 10 évvel ezelőtt mondtam volna ilyeneket, de most már nem gondolkodom ilyesmin. Vannak Magyarországon olyan zenekarok, akiket nagyon szeretek, és sokra tartom őket, de úgy jók, ahogy vannak. Velem nem lennének olyanok már... Szeretem a Watch My Dyingot, az IHM-et, vagy az Aebsence-t, de nem tudnám elképzelni magam velük.

 

Nem így értettem, hogy legyél zenekartag, csak, hogy van-e olyan kvalitású személy, akivel közös nevezőre tudnál jutni?

Akkor Lajkó Félixel szeretnék egy lemezen szerepelni, csak éppen háromszázszor jobb zenész nálam, így ez lehetetlen.

 

Igen, ő mindenképpen meghatározó számomra is, amikor az első lemezét hallottam egy ének-zene óra keretében, hangosan kinyögtem, hogy bazmeg ez metál! Dzsi-dzsi és satöbbi...

Igen, igen, akkor főleg, most már finomabb, más miatt jó, de régen meg olyan lendület volt benne... Én láttam koncerten, egy vizsga után mentünk el Szegeden a Malomba még 96-ban, de hát akkor én nagyon meglepődtem, hogy egyáltalán ilyen van. Rajta nagyon látszik, hogy nem viccel. Többször is, egy éve Szegeden a színházban, egy szót sem szólt a közönséghez, csak kijöttek hárman, egy szék volt színpadon, valamelyik születésnapja volt éppen, lejátszott egy órát, egy nyikkot sem mondott a mikrofonba, de nem is kellett. Ahogy volt, mindent elhittél neki, amit csinált. És nem is kell... ez szó nélkül is... a zenéjével és jelenlétével megmutatta, hogyan is kéne muzsikálni. Nekem legalábbis.

visítAzt még áruld el, hogy más zenei közegben kipróbálnád-e magad, ami távol áll a metáltól és rokonaitól?

Annyiféle zenét hallgatok, hogy..., meg amiket én csinálok azokban is megjelent ez, pl. az Erikában, olyan kísérletek, amiket eddig sehol nem voltak kipróbálva...

 

Teszem azt, mondok egy ágazatot; trip-hop, ilyesmin még nem gondolkodtál?

A trip-hop-ot szeretem. Fogalmam sincs, hogy tudnék-e olyat csinálni, de néha volna hozzá hangulatom. Erre a Portishead, Massive Attack vonalra gondolok elsősorban. Nagyon szeretem őket.

 

Mondjuk a Massive Attack az a csapat, akiknek vannak nagyon jó dalaik, meg talán még több felejthető, ez tipikus trip-hop sajátosság.

Igen, de ott is van egy permanens hangulat, amit el tudnak érni egy lemezen keresztül. Bááár... A Portishead kiadványai végig jók, azokon nincs üresjárat. A Massive-ot nem annyira ismerem.

 

Több ízben is felemlegették itt-ott, igaz főleg korábban, hogy egy élő dobos jót tenne mind a Gire-nak, mind a TC-nek, de ezt te mindig határozottan elutasítottad. Mi ez az erőteljes ellenszenv a dobosokkal szemben?

Sok a baj velük.

 

Ugye?

Igen. Nekünk volt dobosunk, igaz vele annyi gond volt, hogy kilépett. De nézd, most is hárman jöttünk, befértünk egy autóba, nem kellett hozni semmit sem, minidisc-en van az egész, praktikusabb. Igazándiból ennek a dobos kérdésnek, dobgépnek megvan az előnye és a hátránya. A stúdióban főleg ez számít. Vannak olyan zenék, amelyek akusztikus dobbal jobban megoldhatóak, meg vannak olyanok is, aminek a ridegsége és pontossága az, ami meghatározza az alapvető hangulatát, és a Gire-nak szerintem, és a Thy Catafalque-nak is ez sarkalatos pontja, stílusjegye. Most már. Régen úgy próbáltuk ezt használni, hogy teljesen le akartuk venni azokat a témákat, amiket a dobosunk játszott a régi számokban. "Élő" dalokat akartunk írni. Most szándékosan ötvözzük a mechanikus, kattogó dolgokkal a zenét, kihasználni a gép adottságait.

 

Milyen balszerencsék értek téged a lemezfelvétel folyamán?

Mikor itt játszottunk legutoljára, még októberben, már másnap mentünk a stúdióba, de még mindig nincs kész. És hát azért, mert ott sem úgy alakultak a dolgok, ahogy vártuk. Az utolsó keverés még mindig nem elég jó. De majd Zolcsival összeülünk még és pontosítunk.

 

Mindig ezek a terelő válaszok, közben meg biztos történt pár kisebb katasztrófa...

Nem, nem, nem történt katasztrófa. Kiadhattuk volna, ahogy kijött a stúdióból három hét után. Kész volt minden, van 3 verzióm is, ilyen masterrel, olyan gitárokkal, amolyan keveréssel, és nem tetszett a vége. És azt gondoltuk, ha már van egy albumunk, akkor csináljuk meg úgy, hogy nekünk is tetsszen. Hiába lett volna rá sok jó kritika, nem az a lényeg, hanem, hogy mi is végig tudjuk hallgatni.

 

De amikor benne vagy a munka közepében, ezt annyira nehéz megítélni a saját füleddel.

Amikor benne voltunk, tetszett is, viszont amire hazaértünk, utána kilógott keze-lába.

 

Megéri ezt a sok izgalmat? A zenecsinálás több tud lenni, mint stresszes folyamat. Átitat ez a feszültség a munka heteiben?

Át. Ezekkel fekszem és kelek. De jó móka, simán megéri. Néha nagyon nem tudom élvezni, vannak amiket egyszerűen meg kell tenni. A tisztogatás, rakosgatás, eq és ezek. A végén úgyis jó lesz, és ez egy nagyon-nagy dolog, mert 10 év múltán is ezt fogom hallgatni, és ezért nem akarok bakikat beletenni.

 

Idővel azok is megszépülnek talán.

Igen. De még nem tartunk ott...

 

vonatkozó linkek:

Gire

Thy Catafalque

Kátai Tamás Official

 

vonatkozó cikkek:

Gire - Nádak, erek

Kátai Tamás - Erika szobája

Thy Catafalque - Tűnő idő tárlat