Andrea ’Nebel’ Haugen nem egyszerű nőszemély. S(Z)amoth felesége, a norvég archaikus kultúra zászlóvivője újfent megújult. A valamikori Nebelhexe (ködboszokány) első ismert megjelenése egy Aghast nevű zenei csoportosulásban található meg. Később az úgynevezett ambient – pagan folk stílusában terjesztette tovább az igét, mely társulásának a neve Hagalaz Runedance volt. Andrea nem pusztán zenében tárta a nagyvilág elé elképzeléseit és hitét, hanem könyvben is (The Ancient Fires Of Midgard) melyről jelen esetben elég annyit megemlíteni, hogy javarészt a kb. i.e. 200 i. sz. 1100 közé datálható időszakban jobbára Norvégia, Svédország, Dánia, Izland területén fellelhető normann népcsoport sajátos világnézetéről és felfogásával kapcsolatos tudnivalókat tárja elénk, azok írásának („runa”, magyarul „titok, rejtély”) szimbólumait járja körül, valamint az akkor élt nép vallását, mítoszait, isteneit istennőit, és a „9 világot”.

Míg az első két Hagalaz Runedance korong viszonylag egy hagyományosabb folkzenét tartalmazott, az Urd – That Which Was ep utolsó három tétele már perverz párosodást mutatott az eredeti stílus az igen erős techno, avandgarde elektro, dance elemekkel. (Ezek régebbi dalok remixjei voltak) Ez így el is fogadható, azon túlmenőleg, hogy nekem tetszettek ezek a megoldások, hiszen sok előadó riasztgatja tokosabb agyú rajongóit ilyesmikkel.

Az utolsó rúnatánc album, a Frigga’s Web megnyugtathatta a kedélyeket, az elektromosság javarészt (néhány hangulatemelő effekttől eltekintve) a hangtechnikában jelent meg, nem a stílusban. Szokványosan jó album volt, szerintem erős Loreena McKennit hatásokkal.

Andrea valami miatt azonban mégsem érezte úgy, hogy a Hagalaz Runedance továbbra is hűen képviseli munkásságát, így úgy döntött, hogy a régebben is használt Nebelhexe név alatt fog megjelenni.

Nem mondhatnám, hogy a Laguz Within The Lake drasztikus váltás. Viszont a 80-as évek dark, gothic zenéje nagyon erősen dominál. Nem tudom, hogy Andreára hány és milyen általam nem ismert zenész és zene hatott, viszont, hogy meghallgatott pár Cure albumot, az első Fields of the Nephilimet, Project Pitchfork-ot és szerintem az első Dead Can Dance-t is, arra akár mérget is vennék, sőt, engem még a Mortiis – Smell the Rain-jéra is emlékeztet néhány részlet. Furcsa elegy. A wave-es elektromos gitárokkal, szaggatott ritmusképletekkel operáló dobgéppel(?) megtűzdelt muzsika mögött továbbra is felfedezhetjük az eddigi jellegzetességeket. Nem emelnék ki számcímeket, elég egységesen színvonalas az egész. Igen, végül is kibújt a szög a zsákból: szerintem jobb, izgalmasabb, mint Nebel eddigi, hagyományosabb munkái. Kellemesen csalódtam, mivel úgy gondoltam, hogy a névváltás egy dolog, de nem fog már kiszakadni az önmaga alkotta keretek közül.

Egy negatívumot emelnék ki, ami inkább csak tetszési-nemtetszési index, mint hiba. Szerintem Andrea énekdallamai lehetnének kidolgozottabbak is, néhol kissé egysíkúnak számomra (bár kövezzen az meg érte, akinek ez tökéletes így, ahogy van).

A Laguz Within The Lake-et kifejezetten tudom ajánlani utazáshoz, csendes szemlélődéshez.

8.5/10

r.t.p.