A Darkspace - Dark Space I. kritikához:

Úgy érzem, maradéktalanul megállja helyét másfél évvel ezelőtti írásom, egy dolgot leszámítva: gyanús volt a tökéletesség, ezért botor módon belekötöttem a zenének abba a "furcsa" jellegzetességébe, hogy a témák nem voltak hétköznapi, vagy inkább zenetechnikai értelemben véve szervesen összekötve. A legtöbb zenében ez valóban hiba, a Darkspace I. esetében a szerves összefüggés sokkal magasabb szinten észlelhető, mint bármelyik másik metal vagy black metal produkció esetében. Megkockáztatom: az új évezred eddigi legkiválóbb alkotásainak egyikével kapcsolatban hasogattam szőrszálakat, ráadásul alaptalanul. Mea Culpa. Volt azonban olyan is, aki nem csak kötözködött, hanem egyenesen értetlenkedett, következzék hát az ő penitenciája.

a’ ördög

darkspace1A nem keveset méltatott, ámde nehezen beérő első lemez, bizonyos szempontból való egyenes folytatását hallhatjuk az unikumnak számító svájci kommuna második albumán. Nem túlzok, ha kijelentem, hogy amit letettek az asztalra, az mindenképpen magasabbra mutat, mint csupán egy kiváló kiadvány a sok közül, hiszen az eszközöktől eltekintve a szó szoros értelmében egy univerzális hangulat tömör acélba öntését valósították meg. Itt elveszíti erejét és hatását a black metal címke, minden, amit tudtunk róla; meghalt, gyermeke pedig itt hever a karjainkban, érintése iszonytató, jeges és bénító. Nincs szó gonoszságról, hideg és számító értelemről, csakis mohó energiazabálásról, ahogy az önmagukba roskadt csillagok tömik - sűrítik a végtelenül kicsi gömbbé rendeződött bensőjükbe az anyagot, mindent, ami valaha is el akart szakadni hajdan bölcsőjétől.

A Dark Space I. anyaga elsőre túlságosan tagoltnak tűnt, szaggatásai és a hosszúra nyújtott felvezetések és leállások nem tették lehetővé a könnyű eligazodást, és ha lehet beszélni hiányról a legfrissebb lemez kapcsán, akkor csak ezek nemléte miatt panaszkodhatok. A három szerzemény megfoghatóbb, könnyebben behatárolható kerülettel és egy hangyányival karcosabb megszólalással rendelkezik, mint elődje. A kezdet viszonylag kiszámítható, de vitán felül markáns pár perce után, a szintén várható frenetikus erejű robbanás következik, melyet a hátramaradó valamivel kevesebb, mint negyed órában, a legfőbb védjegyet jelentő őrlő, hidegen metsző gitártémák és az azokat díszítő hipnotikus harmóniák jellemeznek.

darkspace3

Nem kell igazán elvetemült hangulatba kergetni magunkat, hogy le merjünk ülni mellé és lényünkbe tudjuk fogadni a közel egy órát, leszámítva a pusztán gépi zajokkal és suttogásokkal, szövegfoszlányokkal kevert ambient stílusban íródott második tételt, aminek keresve sem találhattak volna rosszabb helyet. Természetesen mindenre találhatunk válaszokat és okokat, a kezdő és a befejező dal átvezetéseként kellene funkcionálnia a darabnak, számomra viszont csak egy gombnyomást jelent a nem tudom hányadik hallgatást követően is. Érthető, ha az észrevehető különbségek ellensúlyozásaként egy központi tengellyel kötik össze az alfát és az omegát, de ehelyett egy teljes értékű kompozíció minden elvárásomnak eleget tett volna, így azonban csonkának találom az összképet. Igazából itt most ne az ambient-et és hasonszőrű társait okoljuk, nem erről van szó, hiszen mindkét zenei stílusnak jó esetben ugyanaz a célja, nem állnak messze egymástól, és az életidegen atmoszféra létrehozása esetünkben is megtörtént, de ha a Darkspace zenéjében van hely és idő az ilyen megoldásokra, azt talán ildomosabb lenne kevésbé elhatároltan előadni.

darkspace

Miért emlegettem különbségeket? Míg a 2.8-nak keresztelt track egy közérthetőbb, lélegzőbb, szellősebb világból teszi meg lépéseit, addig a 2.10 pontosan oda jut vissza, ahol az első nagylemez lezárult, vagyis az érzékeink elől áldásos módon elzárt élhetetlen környezetet festi le olyan feketén, annyira színtelenül, amennyire csak képzeletünk engedi mutatni. Meg kell jegyezni, nem csak a dalok szerkezetét tekintve lett egyszerűbb a Darkspace II., a pulzáló melódiák még kevésbé összetettek, ritkábban bukkannak fel váltások, direktebb hangvétel figyelhető meg. Ebből a nézőpontból, vagyis ridegség és keménység tekintetében egy magasabb szintre emelkedtek, így a regresszív hozzáállás ebben az esetben mindenképpen fejlődésnek könyvelhető el. Egy szikrányi romantikus, vagy elvágyódó szegmensre sem lelhetünk, és a Darkspace ebben a tekintetben is túlmutat a többi próbálkozó hasonló irányú törekvéseinél.

Pillanatnyilag értelmetlen a hagyományos pontozási rendszernek megfelelően értékelni, csakis önmaguk fényében lehetséges egy kényszeres objektív mércét felállítani, és így sem mondhatok ténylegesen elmarasztaló szavakat, mindössze ezt a hiányos elemzést adhatom át az érdeklődés felkeltésére irányuló kendőzetlen szándékkal.

9/10

rtp

darkspace2

kapcsolódó cikkek:

Darkspace - Dark Space I.

(kritika)

Darkspace - -I + II

(hír)

darkcyberspace.com