A első randevú a vasárnap hajnali „nem tudok aludni tévékapcsolgatok inkább” szituáció kapcsán jöhetett létre. Egy koncertet közvetített a francia zenei adó (lehet találgatni) és álmos szemeim - füleim hitetlenkedve vették tudomásul, amikor az elvadult jazz-túrás mellé két „rasztafej” dj(?) disznólkodott különféle samplerekkel, zörejekkel, loop-okkal, és egyéb áramalapú zenei kísérletekkel, arcukon fülig érő vigyorral.
Senki ne gondoljon az egyébként általában elég tartalmatlan, pusztán egy téglalap alakú készülékkel előállított jazz’n’bass-re, itt kérem hivatásos jazz-zenészek unták el kommersz „fogyasztanivalót”, és muzikális koktélkészítésbe kezdtek. És mint hallhatjuk, nem valami zavaros „löttyöt” állítottak elő, hanem pikáns és egzotikus elegyet.
Laurent de Wilde 1960-as, Washington-i születésű férfiegyed, aki 4 éves korától Franciahonban nevelkedett. Felsorolni is nehéz, hány másik zenésszel tevékenykedett együtt (ahhoz képest, hogy filozófia szakra járt eredetileg), elég azt tudni, hogy a zongora ill. a jazz mellett kötelezte el magát. Egy régebbi albumát is hallgattam (Odd and Blue), és itt még a hagyományos hangszerelés jegyében adta elő tudományát.
A legutóbbi kiadvány a „Stories”, (sőt az előző is, a „Time 4 Change”) már a fentiekben fejtegetett keretek között csinál kedvet a jazz-zene közelebbi megismeréséhez, azoknak, akik pőre valójában nem élvezik a stílust.
A nyitó „French Elections”-t viszonylag egyszerű, tört ritmusú loop kíséri végig, melyeket zseniális saxofon és billentyűstémák színeznek. Hangulata leginkább hangszerpróbálgatásra, jammelés-re emlékeztet, persze olyan pofátlanul hibátlan módon, hogy az már vérlázító. A lemez alatt gyakran visszatérnek egy-egy hangszer kiemelt szólómunkájára, hol az aktuális előadó tudása legjavát tárja elénk.
A dobok, a billentyűsök, valamint a fúvósok uralják az egész albumot, vokált vagy húros hangszereket csak elvétve találni, de azokat a lehető legjobb helyen, ahogy az adott dal megkívánja. Színesítésként borult, pillanatnyi disszonanciákat okozó effekteket vetnek be a „potik” csavargatásának mesterei. Egészségesen váltakoznak a tempós, lassú, vagy szinte ritmus nélküli tételek, mikor már elég a szinte táncolható d’n’b-os vagy swing-es dobképletekből („Big Up”, „Snippets”, „Moanin”), hamar lenyugtatják a kedélyeket a szinte chill-out ill. blues - soul hangulatú kompozíciók („If I Could”, „Move On”).
Tiszta és elborult pillanatok biztosítják a kellő izgalmi hőfokot, és valóban, eme zenei serkentőszer minden pezsgést igénylő zenekedvelő számára élvezetes pillanatokat szerezhet. Hallgatása erősen ajánlott napsütötte reggeleken és bódult éjszakákon.
9/10
r.t.p.
