Make a Change… Kill Yourself - ilyen névvel bizonyos körökben megelőlegezhető a siker, (a jelenséget lásd még: Marduk – Fuck Me Jesus!) és ez a haszon előbb-utóbb biztosan vissza fog ütni valahogyan. Ez azonban semmit nem von le abból a megmásíthatatlan tényből, hogy dán barátunk, Ynleborgaz ezúttal valami különlegeset és értékeset alkotott. Van neki egy másik egyszemélyes „zenekara” is, az Angantyr, mely révén már számos kiadvánnyal büszkélkedhet, de ezek egyike sem olyan, melynek elmulasztása igazi vétek volna.

Hogy mi segítette ki őt ezúttal az átlagosság szürke mocsarából? Szerintem leginkább az, hogy van egy koncepció, amely tartást, irányt és miértet ad a témák egymást követő sorozatának - noha itt inkább az önmagukat követő témák sorozatáról kéne beszélni. Eléggé monoton ugyanis a számok felépítése, az, hogy ez az eszköz a black metalban mennyire hatásos tud lenni, legkésőbb a Burzum óta közhely, de itt mégis valamelyest újszerű módszer alapján vettetik be. A témák nem minimalisztikusak, ellenkezőleg, kifejezetten szépek és kidolgozottak, a hangzás pedig egyszerűen tökéletes. make a change coverAz önmagát hasonlóképp – szuicid black metalként - definiáló Shining párhuzam lehet, és bizonyosan hatás is volt, a Make a Change azonban nekem jobban bejön, hitelesebbnek tűnik, ennek a fazonnak jobban el tudom hinni azt, hogy nem csak cinizmus motiválja, és nem kifelé szól ez a koncepció elsősorban, hanem tényleg egy belső krízis terápiája, vagy legalábbis megörökítése, még akkor is, ha a zenekarnév nem ezt sugalmazza. Nem csak azért, mert itt kevesebb a zenészbetegségekre utaló tényező, (gyakori témaváltások, úgymond-változatosság, stb.) hanem mert jobban megjelennek olyan dolgok, melyek csakis odafigyelő, a külvilágot kizáró zenehallgatás esetén jönnek át: egy hömpölygés, mely, ha át-át is csap egykét helyen unalomba, de egy olyan albumon átívelő plusztartalmat ad, amelynek megidézésére csak nagyon kevesek képesek. A felfokozott drámaiságról egy-két helyen a Profi és a Keresztapa legendás főcímzenéi is eszembe jutottak.

A 4 külön címmel nem rendelkező tételből a harmadik a legjobban sikerült, ez egyben a leggyorsabb is, itt az amúgy nagyon bénán és feleslegesen, de szerencsére csak elszórtan bevetett, már majdhogynem Cradle of Filthesen idétlen női narráció is énekké alakul, mely rögtön kevésbé zavaró. Nem mondom, hogy enélkül nem lenne ugyanilyen jó a dal, de legalább nem vesz el belőle.

Ami viszont pozitív eredményt hozó színesítés, az a szintetizátoros ambient részek szerephez juttatása, ezek nagyon mennek Ygleborgaznak, már az Angantyrben is figyelemreméltóak voltak, itt meg csak még jobbak. Főleg a második szám végén levő, „hideg világűr”-típusú rész teszik, de máshol szolgáltat ember-közelibb hangulatokat is ez a hangszer, bár például egy kripta halk neszektől, morajlásoktól nyugtalan csendjének megidézése, ami a befejezést szolgáltatja, nem tudom mennyire nevezhető emberközelinek.

Dánia anyaföldje eleddig túl puhának bizonyult ahhoz, hogy igazi black metal mesterművek sarjadjanak ki belőle. Talán Varg Vikernes sem véletlenül nevezte a legdélebbi skandináv országot a germánok szégyenének. Ha tökéletes alkotásnak ugyan nem is nevezhető a Make a Change… Kill Yourself bemutatkozása, ellenpéldának azért megteszi.

9/10

a’ ördög