Eredetileg nem terveztem, hogy agyonajnározom ezt a lemezt, túlságosan egyértelmű, hogy jónak kell lennie: a Nachtmystiumos Azentrius a zenekar kiötlője, melyben rajta kívül még az amerikai black metal szcéna néhány illusztris figurája működik 
közre, a már említetteken kívül itt van a Leviathanos / Lurker of Chalice-os Wrest, és fekete bárányként Imperial a kevésbé kiemelkedő Krieg–ből. Nincsenek nagy meglepetések, ezeknek a zenekaroknak a kiforrott egyénisége keveredik össze ezúttal egy lassabban ölő, halálos méreggé. Alkony - magától értetődő név: keserűség, fájdalom, elmúlás - ezeknek az érzéseknek a nagyon tiszta esszenciáját lehet a sűrű és kaotikus hangzásrétegek alól kibányászni. Emiatt egyébként eleinte tipikusnak és átlagosnak tűnhet (és tűnt is, bevallom) ez az igazából már-már eklektikusan sokoldalú album, melyen a Neurosistól az Aura Noir-on át a VoiVod-ig (utóbbi kettőre különösen jó példa az egyik leggyorsabb és legagresszívebb Hopeless Etheride) rendkívül sok izgalmas hatás bukkan fel, persze hagyományos black metal csomagolásban. És mindegyik szám kiváló, nincs köztük rossz, egyáltalán nincs, ha valamibe mégis bele kéne kötnöm, akkor az pont a sokszínűség; kicsit érezni, hogy nem egy helyen és egy időben készültek a dalok, az egymástól gyakran hatalmas földrajzi távolságokra elhelyezkedő muzsikusok távkommunikáció révén rakták össze a lemezt. Így a hangzása sem egészen egységes, ettől függetlenül ez egy maradandó alkotás és ebben hallgatásról hallgatásra biztosabb vagyok.
Azentrius szerint a már készülődő második Twilight anyag jobb lesz, mindenképp. Hát, ha tudja, mit beszél, akkor nagyon komoly darabról van szó, de az is elképzelhető, hogy még ők sem fedezték fel első művük igazi nagyságát, rejtett értékeit.
9.5/10
a’ ördög
