A srácok a hardcore-ban erõs Trustkillnál hozták ki debütáló lemezüket. A One With the Underdogs zöld alapszínű borítóján egy gúzsba kötött, barkós, kopasz arc látható. A lemezcím hardcore-szcénán belüli összetartás fontosságára utal; a korongon magán pedig olyan prominens vendégek teszik tiszteletüket, mint Jamey Jasta a Hatebreedbõl, Freddy Cricien a Madballból és Lord Ezac a Skarheadbõl. A banda olyan együttesek zenei örökségét kívánja továbbvinni, mint a Cro-Mags vagy az Agnostic Front; hozzáállásuk oldschool, miként bizonyos értelemben zenéjük is. Energikus, dühös, arcbamászó- ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni Terrorék munkásságát. Mint már említettem bunkó hardcoreban, avagy szebb nevén thrashcore-ban utaznak- ezt a műfajt lényegében a Hatebreed tette közismertté, népszerűvé; aki egy kicsit is szereti Jamey-éket, annak mindenképpen érdemes megpróbálni a Terrort is. Tizenhárom szám, harminckét és fél perc játékidő - ezt nyújtja az új lemez. Kissé másfajta örömöt ad, mint amilyennel a Lowest of the Low szolgált, hiszen annál hosszabb, és viszonylag sok középtempós téma kapott helyet rajta – természetesen, ahogy kell, gyorsabbakkal felváltva, mindenféle üresjárat nélkül. Igazi mosh-himnuszok születtek, olyan zseniális nóták, mint a Keep Your Mouth Shut vagy az alig egyperces Crushed.
Élő teljesítményük még dinamikusabb, még agresszívebb, mint amit a lemezen hallhatunk- amellett hogy rengeteget turnéznak (már a debütlemez előtt két amerikai és egy kanadai turnén voltak túl), félelmetesen jó, amit a színpadon művelnek. Volt szerencsém látni őket július12-én a Kultiplexben - tökéletes szűk egy órát játszottak. Katarzis, miegyéb. A produkció abszolút érett, hála a zenészek rutinjának. Nem zsenge fiatalok dühös köpködését hallgathattam; egy igazi, jól szervezett háború zajlott szemeim előtt.
Az album egyik legjellegzetesebb vonása Scott Vogel éneke - a Kultis hangversenyt igazi tough guy módjára üvöltötte végig. A szövegek egyszerű stílusában adta elő világos, egyenes konferanszait. A két gitáros nem túl bonyolult, ösztöneinkre irányuló hatásvadász témákat hoz, hozott. Frank Novinec fejkendőjével, Mezei Richárd-attitűdjével (biztos... - a szerk.) kissé elütött zenésztársaitól, vicces volt, mikor a beállás alatt szóló rapzenére szövegelt magában. A Carl Schwartz kezelte basszusgitár kicsit halkan szól a lemezen, ám ez már csak az én szőrszálhasogatásom- a hangzás részemről rendben találtatott. Mick Jett dobos játékában az égvilágon semmi különös, vagy extra nincs, csak szimplán jó a srác; ez nekem tökéletesen elég. A One With the Underdogs minden kétséget kizáróan egy bivalyerős lemez. Földmunkához*, fűrészeléshez*, bontáshoz kiváló háttérzene.
*Jelen sorok írója kivételesen nem a levegőbe beszél- a megjelölt két elfoglaltság űzése közben volt alkalma hallgatni. A harmadik művelet csupán fantáziájának köszönhetően került a másik kettő mellé.
9/10 haska
