A Pelican orkeszter az Amerikai Egyesült Államokból származik, nevük, bár nem túl szokványos, helyre csapatot takar, akik mondanivalójukat vokális segédlet nélkül közvetítik felénk. Rögtön az ismerkedés kezdetén, majd a további vizsgálódás során is az Isis - Panopticon és a Kyuss - ...and the Circus Leaves Town az olvasók számára bizonyára ismert korongjai ötlöttek párhuzamokat kereső tudatom képzeletbeli vásznára, a technika, a megszólalás, és nem utolsósorban bizonyos egyéb tengerentúli jellegzetességek miatt. Le kell szögezni, ez mindössze kiindulási alapnak elég, a teljes felméréshez édeskevés. Ha lenne lábjegyzet, azt is odafirkantanám, hogy a Pelican számomra még a jelölt brigádok korongjainál is ütősebb új anyaggal vetette be magát a 2005-ös évbe.

        

Riffek, dallamok folyama úszik egymásba 7 tételen keresztül, zenei út, egy hullámzó hegy-völgyes vándorlás. Ég, tavak, erdők, vízen és leveleken csillámló fény - sok fény, olvadó, csordogáló - cseppenő jég, hűs lég, tátongó barlangok, vonuló madárrajok, halvány ködfoltok, harmat az aljnövényzeten, köztük fűszálakon, apró gombákon kereső-kutató rovarok, a nedves föld illata, az értelem nélküli természet; emberek és városok nélkül. Nem is hiányzik semmi, a nyugalom katarzisa, az élet tisztelete, minden csöppnyi lény jelentőségének érzete gyűlik össze közel 60 percben. Talán ezért mentes mindenféle emberi hangtól a lemez?

Fontos, hogy ne részleteiben, számokra lebontva vizsgáljuk a The Fire in Our Throat Will Beckon the Thaw-ot, mert az átadni kívánt üzenet teljességétől fosztjuk meg magunkat. A dalok felépítése hihetetlenül, szinte "bántóan" természetes, tehát a szó klasszikus értelmében tökéletes.

Az említett hatásokon kívül felhoznám még a Mastodon csapatát, ezzel a cikkben másodszor is éreztetve a zene a lehető legjobb értelemben vett "amerikai" jellegét, helyenként a dallamzuhatag lendületes, zakatolós gitárjátékba torkollik, melyet feszes, kiváló hangzású dobmunka támogat, a zenekar minden lélegzetvétellel és szívdobbanással együtt él és játszik. Esetenként, ahogy az óriáselefántos fiúknál is, leheletnyi country íz is hallható, ami, ahogy az olvasó már sejtheti, egyáltalán nem rontja a végeredményt.

A Pelican zenéjében nem találjuk meg a mocskot, a félelmet, a fájdalmat, a bánatot, a szerelmet és a gyűlöletet. Tiszta, ártatlan, energikus, megható.

pelican

rtp

10/10