A goa-val idén kerültem jó kapcsolatba. Régebben is próbálkoztam ezzel a szó pozitív értelmében vett primitív zenével, de mint egyébként is, nehezen barátkozós típus vagyok, ha nem fog valami meg azonnal, ritkán erőltetem, hát nem is feküdt egyből a javarészt 4/4-ben dübörgő pszichedelikus trance. Végül is szakdolgozat írás közben egy olyan géphez kerültem amin rajta volt az Infected Mushroom – Converting Vegetarians című dupla kiadványa, és mintegy kényszerűségből (zene nélkül nem tudok koncentrálni) a lejátszóba tettem. És nem is vettem ki kb. 3 hónapig. Miután kiismertem és minden lehetséges „pózban” kiélvezetem a szóban forgó lemezt, más előadók után is kutatni kezdtem (javarészt számomra élvezhetetlen produktumokkal találkoztam) és így jutottam el a Simon Posford nevével fémjelzett Hallucinogen-ig.

Az In Dub egy remixalbum. A Hallucinogen 6 kiváló psytrance tételét ültette át az OTT (mindkét előadó a Twisted Records honlapján (http://www.twisted.co.uk/) megismerhető részletesebben) egy csak annyiban hasonló stílusba, hogy mindkettő valószínűleg igen gyengéd, meghitt viszonyt tart fenn egyes pszichedelikus szerekkel, részben filozófiai kinyilatkoztatás egy különleges formájaként, illetve mint eszközt használják a zenei önkifejezés elmélyültebb megvalósítása céljából. Nem térnék ki a goa és dub stíluselemzésére, akiket bővebben érdekel, az utánajárhat az interneten, vagy akár személyesen is nagyon szívesen megvitatom az illetővel.

A 6 számos és egy órás albumot óraketyegés indítja, mely fokozatosan lassul, torzul, utalva az elkövetkezendők várható pszichikai állapotára. Nem is ajánlom senkinek, hogy csak úgy bele-belehallgatva próbálja megszeretni az In Dub-ot, koncepciója tökéletes, semmilyen más formában nem adható át pontosan az az élmény, amit nyújt. Nem lehet róla kiemelni egy track-et sem, nincsenek túlzottan kiemelkedő csúcspontjai, nem válik unalmassá, lustán hömpölyög egyik nézőpontból a másikba váltva, ahogy a fraktálokban és bifurkációkban a káoszból rendbe, a rendből káoszba jutunk, mely gyökerében és tetejében egyaránt számunkra felfoghatatlan szimmetrius-asszimmetria egyfajta folyamatosan változó rendszerben működteti az állandóságot. Mélyebb az alfa-állapotnál is, a kollektív tudattalanba nyerhetünk villanásnyi betekintést, mely tükrében feldolgozhatjuk a hétköznapi emlékeinket, új és eredeti megvilágításba helyezhetjük problémáinkat, az eddig megválaszolatlan kérdéseinkre kapunk választ, vagy az eddig meg nem értett feleletek nyerhetnek értelmet.

Az 58-adik perc végére más emberként tekinthetünk körbe, és biztosan állíthatom, hogy nyugodtabb lélekkel, feltéve, ha körülményeink is adottak az elmélyült hallgatáshoz. A Tiamat – Deeper Kind of Slumber klasszikusához tudnám hasonlítani a végső konklúziót, bár a „szendergés” több negatív hullámot lovagoltat meg velünk, mindenesetre a pszichikai élmény nagyon hasonló.

A hangszerelés nagyszerű ötvözete a két stílusnak, bár alapvetően a dub tempójában, de a goa kissé „túlvezérelt” hangzásával, mély basszusaival rendelkezik. A hangszeres paletta széles, és pl.: a néha stílusidegennek vélhető tangóharmonika is nagyságrendekkel növeli az alkotás színvonalát.

A pontszám lehet, hogy egyeseknek túl magasnak fog tűnni, de az In Dub a maga nemében tökéletes.

10/10 r.t.p