Megszereztem, ezzel szemben saját magam kezdtem egyre többször terrorizálni a Cliff Martinez fémjelezte „variációk egy összhangzatra” filmzenével. Miért is jó ez nekem?
A visszatérő főtéma, melyet valamiféle „mély-csilingelés” néhány vonóssal megtoldva kiválóan alkalmas barátnőket közelebb vonzani alantas szándékainkhoz a besötétített szobában, esetleg ha a kezdődő pánikrohamot kívánjuk még intenzívebben meglovagolni (az Ulver – Quick Fix of Melancholy Ep-je mellett) szintén számíthatunk rá.
Jobb kedvünkben akár háton fekve merenghetünk szobánk falának érdekes repedésein, vagy ha szeretnénk fokozni egy esetleges olvasmányunk feszültségét, még jobb.
Hogy valami kevésbé ijesztőt is mondjak: Szerintem kevés ilyen összeérett filmzene van mostanság, ebben a-tól z-ig újraélhetjük a történetet, nem pedig a manapság oly szeretett előadók válogatott dalait hallgathatjuk meg egymás után. Nem egy viva best of, hangulatzene hangulatembereknek.
r.t.p.