A megosztott lemezen szereplő két svéd zenekar egyaránt komoly underground múlttal rendelkezik (demók, kislemezek, nagylemezek). Származási helyüket le sem tagadhatnák, gitárcentrikus, mégis dallamos, sodró black metaljuk aligha jelenthet újdonságot a Dissection, Dawn, Naglfar típusú zenék kedvelőinek.

  

Az önmagát antikozmikus black metalként definiáló, egyszemélyes Arckanum zenéje strukturálisan végtelenül egysíkú, közérthető, és elsőre biztosan hatásosabb is, mint a Svartsyn. Főleg az Eldkniver c. dal refrénje ragad azonnal az ember fülébe, mely által a svéd nyelv black metalhoz illő nyersessége kendőzetlen csúfsággal tárulkozik ki előttünk:

„Surtz Svaerp!
Surtz Svaerp!
Ramnsvart Muspilli!
Surtz Svaerp!”

Apropó szövegek, csak az Arckanum szövegei szerepelnek (angol fordítás nélkül) a hangulatos tusrajzzal díszített bookletben. A zenekar korábbi munkásságának - melynek nem vagyok kifejezett szakértője - fényében némiképp meglepő az itt hallható zene, mintha korábban lett volna valamiféle törekvés egy „pogány” hangzásvilág irányába, ezzel szemben itt sehol nem találni sem dallamos éneket, sem kifejtős epikus részeket. Lényegében minden daluk ugyanúgy épül fel, sikálva eljátszott hagyományos dallamok, gyors dobolás, néha kiállás, mialatt a gitárok tovább sikálnak, néhány témaváltás, ismétlés - tényleges verze-refrén szerkezetek. Az, hogy mindezek ellenére a dalok nem romlanak meg már néhány hallgatás után is, a dallamok minőségét és nyálasságtól való mentességét dicséri. A gitársound szúrós, nem túl vaskos, mégis van benne erő; a hangzásra összességében ugyanaz jellemző, ami a zenére - nem túl egyedi, mégis kellemes.

Az intróként talán valami régi horrorfilmből kivett részletet használó (elcsépelt trükk, de működik) Svartsyn riffelősebben, kevésbé kiszámíthatóan és sokkal gonoszabb módon játssza nagyjából ugyanazt a stílust. Nagyon hangos a torzított basszusgitár, egykét helyen bizarr zajok is feltűnnek, de a fő jellemző a polírozatlanság: a kisebb hibákat, a hangszerek adottságaiból fakadó zajokat nem tüntették el, az A Night Created by the Shadowst pedig egy hihetetlenül kaotikus gitárszólóval is megspékelték. A gitár is és az ének is szintén nagyon nyers, agresszív. Nem mondom, hogy a Svartsyn egy kihagyhatatlan banda, ahhoz nem eléggé eredeti, de minden egyéb tulajdonságuk megvan, amire egy jó black metal zenekarnak szüksége van. A kicsit Mayhemes, záró Blĺkullaförbannelsen komor, lassú menetelése különösen tetszetős. A Svartsyn ezen a lemezen nyújtott teljesítménye túlmutat a korábbi albumok szintén minőségi black metalján, pedig érdekes módon ez nem annyira friss felvétel, 2001-es egészen pontosan. Remélhetőleg előbb utóbb egy nagylemezen is kihasználják a bennük rejlő potenciált.

Arckanum: 7.5/10 ( utólagos javítás 10/10 )

Svartsyn: 8.5/10

a’ ördög

Köszönet a promó-lemezért az Aegis Magazine-nak.