A T. Raumschmiere már szembántóan hosszú, kiejthetetlen nevével magára vonja a figyelmet. Ezt a borzalmas elnevezést egyébként „T. Űrsíkosítók”-ként fordíthatnánk, már ha megbízhatunk a Babelfishben. Voltaképp a ’Radio Blackout’ albumuk meghallgatása után már nem is tűnik olyan furcsának ez a névválasztás, akármit is hivatott mindez jelenteni. A műfaj nehezen meghatározható – nevezték már experimentális technotól kezdve industrialig sok mindennek, nekem eddig a hangzatos electro-punk besorolás tetszett a legjobban. A nevezett albumuk – sajnos eddig csak ezt volt alkalmam meghallgatni – valóban elég eklektikusra sikeredett; ipari, techno, hip-hop, rock és punk elemek, meg ki tudja micsodák keverednek benne. A hangzás mindenesetre egyedülálló.

A Cyberpunk és a Shadowrun szerepjátékok sajátos, futurisztikus és vad hangulata ugorhat be a magamfajta rpg-geekeknek az album hallgatása közben; posztapokaliptikus pusztulat-képek, űrvandálok, kiberverekkel gépesített virtuális kalózok, egymást vadászgató kiborgok és androidok, electro-drogokkal teletömött electro-rockerek… és még sorolhatnám a különféle impressziókat.

Plusz előny, hogy a ’Radio Blackout’ nem csupán újító, de változatos is; nincs két egyforma – sőt, igazán hasonló – szám az albumon. A legérdekesebbek egyike talán a nyitónóta „I’m Not Deaf, I’m Ignoring You”, ami a tökéletes hangulatfelvezetés mellett bizarr, szaxofonra hajazó effekteket tartalmaz, és már-már az atonális avantgarde izgalmas lehetőségeivel játszadozik.

Személyes kedvencem a „The Game Is Not Over (feat. Miss Kittin)” címet viselő track. „Highway rock’n’roll disaster”, ahogy az énekesnő torzított, monoton hangja üvölti – igen kérem, ha valami, ez igazi Cyberpunk nóta. A ritmusra muszáj a fejemet rázni, akármilyen idétlenül is festhetek így a monitor előtt görnyedezve – a szám sajnálatosan rövidkének tűnik a maga 3 és fél percével, de egy pillanatra sem ereszti a hallgatót.

A „Rabaukendisko” címével ellentétben a leginkább rockos hangvételű szám. Bezony, ahogy ezt már a Wumpscut is bebizonyította, hogy a fémhangzáshoz nem feltétlenül szükségeltetik igazzy dob és gitár. Van itten sikoltozó, szintén atonális rézfúvós-effekt, komor sampler-pötyögés, ami kell; minden a helyén van.

„A Million Brothers (Blah Blah Blah) (feat. MC Soom T)” – jellegzetesen fekazene, a kedvenckémhez hasonlóan itt is női hang bukkan fel – az album többi száma instrumentális – ami most punkos üvöltözés helyett vészjósló dallamokat énekel illetőleg dögösen rappel.

Nem akarok minden számról külön ódákat zengeni, így rá is térnék az összhatásra; a ’Radio Blackout’ szinte tökéletes. Itt-ott vannak kevésbé megkapó pillanatai, ezért nem kapja meg a maximumot, de az eredeti, hátborzongatóan hangulatos feeling kompenzálja a kisebb hibákat. Az ortodox fémszívű metálosok valószínűleg migrén- és dührohamot kapnának tőle, mert hát akárhogy is nézzük, ez biza tücc-tücc, de a kísérletezőbb kedvűeknek csak ajánlani tudom, cyber-szerepjátékosoknak meg egyenesen kötelező.

9,5/10

LC


http://www.mute.com/t_raumschmiere/

http://www.shitkatapult.com/v3.1/