A Kriegsmaschine a Mgla két állandó tagjának másik  zenekara, kiegészítve egy harmadik zenésszel. A kezdetektől fogva nagy Mgla-rajongóként nem volt ismeretlen előttem a Kriegsmaschine korábbi munkássága, ám az, amitől a másik banda nagyszerű,  ebben a csapatban szinte egyáltalán nem található meg. Itt nem az emlékezetes és jellegzetes ízű dallamok sodrása jelenti a vonzerőt, a Kriegsmaschine (névválasztás nem tűnik véletlennek) mindig is a black metal durvább, fizikális oldalát részesítette előnyben. Az előző lemez (Altered States of Divinity) 2005-ben jelent meg. Onnantól tavalyig két kósza split, semmi egyéb – ezutóbbiakat nem hallottam.

Az Enemy of Mant hallgatva egyértelmű, hogy az elképzelés továbbra is az, hogy Kriegsmaschine a Mglához képest egy másik irányvonalat jelenítsen meg és a durvaság is megmaradt, viszont az eszköztár egyértelműen a korszellemnek megfelelő stílusban módosult. Hogy ez jó vagy rossz? Is-is. A nyitó None Shall See Redemption a tavalyi év talán legjobb black metal dala volt számomra, nem tudtam úgy végighallgatni, hogy ülve maradjak. Szégyentelen Deathspell Omegizmus a szám, de olyan dinamikai váltásokkal és mesteri feszültségfokozással, amit még senki másnak nem sikerült olyan jól megvalósítania, mint a franciáknak, sőt: a Kénôse lemez után már nekik sem. Szinte megijed az ember, hogy mi az, amit hall, tényleg mindjárt kitör a fenevad a hangszórókból, mert ilyet nem lehet, ilyet nem szabad csinálni. Persze fenevad nem mászik ki, erről szól a szöveg is, hogy nincsen semmi, de semmi más az univerzumban, csak mi, ezek az érzők roncsok a dühöngő káoszban, akik sose fogják őszintén megtapasztalni a megváltást, mert az bizony nem létezik. 

Sajnos viszont a többi dalról nem mondható el, hogy akárcsak megközelítőleg is hasonló hatóereje lenne, sőt, zuhanórepülés van egészen az Asceticism and Passion című negyedik számig. Odáig még kerülgetik a forró kását, ha bele nem is csapnak, de onnantól kezdve gyakorlatilag semmitmondó hatásvadászattá züllik a fenyegető disszonáns hangzatok használata, és ténylegesen ennek végtelenítésével zárul is a lemez. 

2/4

a’ ördög