A tavasz egyik kellemes lemeze, érdemes időt szánni rá. Meglepetésnek nem mondanám, a tavalyi Pray to the Devil in Man bemutatkozó EP alapján tudható volt, hogy egy markáns doom banda született, amelynek további tevékenységére érdemes odafigyelni. Ha valakinek fontos lenne, megemlítem, hogy az énekes/basszusgitáros az elsősorban a Primordialból ismert Nemtheanga, aki már nem egy helyen mutatta meg képességeit, orgánumát véleményem szerint ebben a formációban tudja leginkább kamatoztatni. Rögtön a katar szerzetesek égetéséről szóló Thirtheen Clergyben jól színészkedik hangjával, narrációja megeleveníti a szöveg tartalmát, de nem idegenkedik a nagy ívű dallamoktól, a remegő, fájdalmas hangoktól, és a mély hörgéstől sem.
Hogy mégsem teljesen ugyanaz a zene, amit az EP-n megismerhettünk, az amazon megtalálható dalok újrafelvételét hallva nyilvánvalóvá válik. Először nem tetszett, hogy az eredetileg dinamikusabb, döngölősebb Thirteen Clergy még inkább lelassult, és kiveszett a tökösség, de hamar megszerettem ezt a tovább már nem nyújtható, nem vastagítható tempót és hangzást. Nem mintha nem léteznének lassabb és szikárabban megszólaló bandák, viszont azok alkotásaiból elveszik a dalszerűség, szóval bizonyos szempontból optimális, amit a Dread Sovereign prezentál. További fontos elem az ambient részek jelenléte, ami hangulatilag sokat hozzátesz a lemezhez. Nem csak arról van szó, hogy megjelentek olyan újdonságok, mint a a szintetizátor használata és a rövid átvezető tételek, de a gerjedő, nyekergő gitárhangok, robosztus basszus, és alig összeálló szólók is perceken át vezetnek fel és le dalokat. Olykor, egyes középrészeken nem is kerek riffeket hallunk, hanem ezeknek a hangoknak az örvényszerűen kavargó masszáját, ami eszembe juttatta az Anathema klasszikus, The Silent Enigma lemezét, amelyen szintén találkozhattunk hasonló részekkel.
Az All Hell’s Martyrs nem slágergyűjtemény, de nincs híján a dallamoknak, sem a fogósságnak. Olykor elveszíthetjük a fonalat, ilyenkor próbáljunk a zene hangulati oldalába belefeledkezni, ne keressünk mindenáron fogódzkodókat, előbb-utóbb összeáll a kép, amely kerek, egész dalokkal mutat. Nem könnyű, nem is igazán lejátszóbarát muzsika, de feltétlenül minőségi, kiemelkedő alkotás.
8.5/10
rtp
