Lemezkritikákat írni fárasztó, nehéz és legfőképp lassú. Ettől még érdemes lehet ilyesmikkel bíbelődni, de most formabontó jelleggel felsorolásként közöljük, miket volt érdemes 2014 januárjában meghallgatni. Ha bejön, lehet rendszert csinálunk belőle.

1. Avichi - Catharsis Absolute

Nem, ez nem a svéd house (vagy fasztudjami) dj a Balaton Soundról, hanem modern, de hagyományörző black metal egy ex-Nachtmystium zenésztől. Semmi érdekes, mégis katartikus. Abszolút. (bocs :( )
 


2. Black Magic - Wizard's Spell

Fenriz szerint a valaha volt legjobb norvég heavy metal. Szerintünk valami ilyesmit szeretett volna csinálni a legutóbb a Darkthrone is, csak nem sikerült ilyen jól. Kár, hogy poszthumusz, tavalyelőtt feloszlottak.
 


3. Coffinworm - IV. I. VIII.

Black sludge. Eddig azt hittük, ez rossz ötlet. Főleg a lemez második felében követik egymást a bestiálisabbnál bestiálisabb témák, érdemes felülvizsgálni a prekoncepciókat.



4. Grand Magus - Triumph and Power

A Grand Magusnak eddig is jobban állt a Manowar, mint a Judas Priest, mert hát a Manowar a true metal skatulyás közvélekedéssel ellentétben legalább félig azért doom metal, úgyhogy most sem áll rosszul, hogy erre mozdultak. Azért nem egy Iron Will ez az új lemez, de jobb, mint bármi, amit azóta csináltak.



5. Bohren und der Club of Gore - Piano Nights


Az eddigi Bohren lemezek groteszk komorsága helyett ezúttal egy humortalanul nyomasztó és depresszív lemezt készítettek a német minimal-jazzisták. Rövidebbek a dalok, mégsem egyszerűbb hallgatnivaló, a minőség viszont változatlan.



6. Culted - Oblique to All Paths

Ez sem egyszerű. A hangzás hasonló, csak kicsivel trendibb, mint a Coffinworm esetében, de ez csak annyit jelent, hogy van némi régebbi Neurosist idéző jelleg a gitárokban, de még így is jóval nehezebb végignyomni, mint a Coffinwormot, mert sokkal vontatottabb.
 


7. The Wounded Kings - Consolamentum

A klasszik pátoszdoom vonulat a Sátán kutyájából ismert dartmoori mocsár ködébe burkolva. Egyelőre kevés határozott kontúr kristályosodott ki belőle, de van benne potenciál.
 


8. Blackfinger - Blackfinger

Eric Wagner - Trouble - 1:0. Tehát ez azért nem egy kiütéses győzelem, de a Blackfinger legalább képes találatot elérni a hallgatónál. Nem csak Wagner hangja miatt, a dalszerzés is jobb itt egy fokkal.



9. Hail Spirit Noir - Oi Magoi

A név ellenére nem black metal. Leginkább az Arcturus és az Orne nevével lehetne fémjelezni, tehát old school progrock némi modern nordikus igényesmetallal keverve. Meglepő módon helyenként hiányzik belőle az ilyen középutas "dallamosabb is, keményebb is, meg hangulatosabb is"-zenékre jellemző erőltetettség, és ilyenkor tényleg jók.
 


10. Indian - From All Purity

Egy harmadik sludge és black metal elemeket egyaránt tartalmazó anyag így a végére, a Lord Mantis dobosával a soraiban. (A Lord Mantis egy olyan banda, amivel eddig balga módon elkerültük egymást, de majd idén róluk is lesz szó.)

 

És a ráadás:


Ghostchant - Slaves (EP)

Erről már volt szó.

Legend & Sólstafir (split)

A Sólstafir azért még mindig tud, ha épp nem elszállni akar a semmibe, hanem dalokat akar írni. Vagy feldolgozni.
 

Tessenek utánuk nézni, érdemes.