A Niedergang nemrégiben megjelent lemezéről (Delirium Aeternum) az volt a véleményem, hogy nem rossz, de minek kiadni egy ilyen semmilyen szempontból nem eredeti, nem kiemelkedő anyagot? Élőben viszont tök jól működött a zene, és ezzel már rögtön meg is van a legitimitása a stílusgyakorlatnak. A hangulat is itt volt még a legjobb, nagy tömeg, jó hangzás, és még a személyzet ultra-jópofi szabotázsakciója (rózsaszín szívecske a színpad mögé irányítva, míg le nem lett szedetve) sem tudta elrontani azt. A koncert óta újra próbálkoztam a lemezzel, de a véleményem azzal kapcsolatban változatlan: sokkal többre van szükség. A koncert viszont, bár kicsit hosszabb volt a kelleténél, de kiindulásnak tökéletes volt: mind bemutatkozásnak, mint az este elindításának. 



Innen viszont már egy kicsit kezdett félresodródni a dolog. A Kolp unikális koncertje sajnos elég nagy mértékben áldozatul esett a technikának. Konkrétan volt olyan, hogy már elindultam a keverő felé, hogy szóljak, hogy a gitár kihangosítása megszakadt, és csak az alap szól, de aztán rájöttem, hogy nem, szól az, csak rosszul. Valami nagyon nem stimmelt. Fura, mert a Showbarlang adottságai elképesztően jók, magas, tágas színpad, nagy belmagasság, viszont a hangok egy részét vagy elnyelte valami, vagy nem is szólaltak meg. Doktor K énekes ezúttal egy széken ülve adott "beteg"-nek szánt performanszot, melyben a humoros szereptávolításnak mintha kicsit túl nagy lett volna a súlya. A Body Is Still Intact című toronymagasan kiemelkedő dal a körülmények ellenére is nagyot ütött, pedig egy része elveszett a hallgató számára, de a szokásos Kolp-típusú depressziófolyamok között is akadt, ami megállta a helyét, még ha néha az unalom át is vette az uralmat olykor. A koncertezés folytatását nem tervezi a banda, ami egyfelől érthető, másrészt ha sikerült még néhány fogósabb dalt írni, akkor azért érdemes lenne rajta újra elgondolkozni.



A Witchcraft nekem más dimenzió mint az összes többi magyar banda. A Hegyek felettem egy olyan szinten elsöprő anyag, ami páratlan, túlzások nélkül nem a hazai, hanem a szűken vett nemzetközi black metal elit része, még akkor is, ha a banda külföldön nem is ismert túlzottan. Ezer éve nem láttam már őket élőben, a Nargaroth gázsijára pénzt elvből nem adok, márpedig előttük lépett fel a Witchcraft utoljára, pedig bőven megérnének önálló koncerteket is. A zene alapján, legalábbis. Mert ez a mostani koncert sok mindenre nem jelent alapot. Elsősorban megint a hangzás volt a hibás, gitár helyett halk kása, az első néhány dal kuka, nulla, értékelhetetlen, aztán a lemezen is az egyik csúcspontot jelentő Fekete és hidegtől kezdve sikerült a pozitív, értékelhető tartományba átcsúszni. Így is túl sok részlet veszett el az egyébként nem túl bonyolult, de nagyon alaposan megírt riffekből, de a dalok alapos ismeretében már oda lehetett képzelni a hiányzó dolgokat.

Nem tudom pontosan, jó hangzás esetén ez mennyire zavart volna, de azt hiszem, a banda pillanatnyi attitűdje sem volt a lehető legideálisabb, mert OK, nem tizenévesek, nem veszik már annyira komolyan a színpadi kiállást, a "pózolást", egyszerűen magukat adják, de azért ennél, ha más nem is, de a saját zenéjük egy kicsivel több tiszteletet érdemelne – még ha bárdolatlan és nyers az is. Nem azt mondom, hogy totális ellentmondás van a kettő között, de így, ezzel a sörívó redneckek laza, indulatoktól mentes, „kurvaanyád kussojjá”-típusú konferálásaival egy kicsit Dr. Flash stílusába mennek át, ami azért nem pont ugyanaz a hideg nyersesség, mint ami a zenében ott van. Összességében a koncert második fele megmentette a komoly csalódástól a bulit, de azért még mindig nem tette maradéktalanul méltóvá azt a banda eredményeihez.



Sajnos a Blackdeath Budapesten még a szegedi értetlenséget sem igazán kapta meg, a közönség háromnegyede egyáltalán nem is mutatkozott a fellépésük alatt a teremben. Hosszúra nyúlt az este, rengeteg ital fogyott, de azért ennél több figyelmet érdemeltek volna. Nekem például jobban is tetszettek, mint Szegeden, ami figyelembe véve, hogy pont ugyanazt és ugyanúgy csinálták, csak szarabbul szóltak (és még volt egy áramszünet is), eléggé meglepő fejlemény. Nem tudok másra gondolni, minthogy egyszerűen kellett még az új daloknak egy kis szokás, ettől tetszett jobban másodikra. Most is volt egy jó féltucat ember, aki be tudta fogadni a hallottakat, de a hangulat ebben a tisztességes méretű klubban eléggé megsínylette a közönség érdektelenségét. Furcsállom is, meg nem is. A fura az, hogy ez igazából igenis fogós zene, nem valami értelmezhetetlen művészkedés. Viszont, annyit messze nem újítanak a műfajon, hogy azok, akiknek tele a töke teljesen a klisékkel, felfedezhessék őket maguknak, ahhoz viszont épp eleget, hogy a hagyománytisztelők kiakadjanak rajtuk. Ez van. Nekem azért ott lesz a Phobos az évvégi listámon, és bár így, hogy kb. 10 embernek sikerült örömet okozni vele, utólag nem látom már értelmét a banda hazai bemutatásának, nekem személy szerint azért értékes perceket szereztek.

a' ördög
képek: Noctophoto