Tisztelem, ha valaki reménytelen vállalkozásokba kezd, azt meg pláne tisztelem, ha valaki a hazai általános tespedtség és elmaradottság ellenére az aktuális zenei korszellem friss képviselőinek felléptetését elvállalja. Ezért, lemezkritikámban sorolt fenntartásaim ellenére elmentem és megnéztem a tavalyi év nagy underground szenzációját. Sajnos a véleményem maradt ugyanaz.

Szegény ember The Devil’s Bloodja? Az okkult rock és a love metal félresikerült szerelemgyermeke? Túlnyújtott, komplex popdalok lekerekített élű fémgitárokkal? Igen, igen, igen. Tök profi volt, tök jól szólt, de egy pillanatig nem pendített meg bennem semmit, még az egyébként tetszetősebb dalok sem. Egybefolytak a búgó énekdallamok, pedig a lemezen úgy tűnt, az ének a nagy ütőfegyvere a bandának, de igazából eléggé egysíkú. Az tény, hogy vannak életképes témák, tehát a dalok is lehetnének jók, ha nem akarnának mindenáron Jó Dalokat írni belőlük. Kicsit kevesebb görcsölés, kicsit több szabadság - igaz, akkor meg még jobban a Devil's Blood árnyékában lennének. Így viszont marad a középszerű, laposra nyújtott plasztik-epika.



Hogy ennek mennyire van jövője, azt nem tudom. Ahhoz képest, hogy aznap két másik koncert is volt, és a jegy sem volt kifejezetten olcsó, egész sokan voltak, kb. 50-60 fő. A jelenlevők között akadt, aki még a szövegeket is tudta, de a többiek is érezhetően elégedettek voltak. Mit is mondhatnék, igazából teszek rá, hogy befutnak-e vagy sem. Mindenki azt hallgat, amit akar, ami számít, az az, hogy részemről ez az akta végleg le van zárva. A Svoidot szívesen megnéztem volna, mert az idei lemezük egész ígéretes, de sajnos nem értem oda időben. Majd legközelebb.

a’ ördög

képek: Noctophoto
további képek itt