Ugyebár volt ez a dolog azzal a budapesti koncerttel, ahol úgy tűnt, meggyőzött minket a Deafheaven, bár volt kétségünk is bőven, aztán volt egy másik koncert, ahová nem mentünk el, pedig megígértük. Hogy most akkor mi az aktuális Subterra-álláspont a Deafheavennel kapcsolatosan?
Napfürdőző. Hát ez olyan éterien SZÉP zene. Olyan MEGHATÓ. A black metalból megtartották a világmindenség kaotikus teremtő erejét bemutató energiát és féktelenséget, amúgy pedig a SZÉP dolgokra koncentrálnak, ahogy az egész világ és maga a létezés is olyan MEGHATÓAN SZÉP a maga fájdalmaival és árnyoldalaival együtt. Ha szereted a SZÉP és MEGHATÓ zenéket, akkor nem hagyhatod ki. Én a lemezt először végighallgatván oda jutottam vissza, ahol a koncert előtt is voltam: NEM szeretem a szép zenéket. Aztán jött a bonyodalom. A szép zenéket nem szeretem, de szeretem a jó zenéket. És ez a lemez márpedig jó. Vannak fogós, de nem olcsón, elsőre fogós témák, hanem olyanok, amikre nem kaptam fel ugyan a fejemet hallgatás közben, de később, munkahelyen, vagy más tevékenységek közepette, megszólalnak a fejemben újra és újra, és gondolkodni is kellett, hogy „Hmm, ez mi? Ja, a Deafheaven”. Ez nálam annak a jele, hogy minőségi a zene. Mert ez nem a rágógumi-beragadás, hanem annak a jele, hogy valami belső húrt mégiscsak megpendített az adott téma.
Pedig nem történik semmi meglepő. A Deafheavennek van ez a posztrockot black metallal keverő zárt világa, amit a Weakling nyomdokaiban járva fejlesztettek ki, ezt kompromisszumok nélkül képviselik, és ennyi. Hosszú, epikus szerzemények, rengeteg elsőosztályú témával, kiváló hangszeres teljesítményekkel. Ez a második lemezük, előbb-utóbb majd nekik is lesznek kreatív válságaik (=újító törekvéseik), meg hasonlók, de itt egyelőre csak nyomják ezt a totálisan tipikus dolgot, aminek ők az emblematikus képviselői. Járják a saját útjukat, és közben annyira határozottan nem akarnak megfelelni a tradicionális elvárásoknak, hogy az már tiszteletet érdemel a tradicionális felfogás szerint is. Én legalábbis szerettem volna utálni, de nem sikerült.
8/10
a’ ördög
