Közvetlenül a lemez meghallgatása előtt azt tippelgettük a' ördöggel, hogy vajon miért lesz szar a The Human Condition. A kolléga szokásos poszt-metál félelmeinek adott hangot, én arra tippeltem, hogy a megszólalásban a black metal standardhoz képest jóval sterilebb, izmosabb, tisztább sound mellé felesleges technikázást, a metalcore felé való elhajlást fognak produkálni a srácok. Fenntartásaink szerencsére alaptalannak bizonyultak, a Waning második nagylemezére is hozta az előző anyaggal megismert stílust. 

Minőségi változások azonban vannak. Summázva ugyan nincs jelentős értékbeli eltérés, eloszlásukban viszont igen. A Population Control néhány magasan kiugró szerzeménnyel örvendeztetett minket, mellettük a többi daluk jelentéktelen szürkeségnek tetszett. Jelen esetben nem találunk ilyen kontrasztot, a számok többnyire egységes színvonalon mozognak, kár, hogy végeredményként csak közepes értéket kapunk, a depresszív hidegrázás balsejtelmű borzongássá csitult. Ez nem hangzik túl jól, hiszen ha másért nem is, azért a két gyöngyszemért mégis csak elővettem a bemutatkozó albumot, ez most valószínüleg nem fog megtörténni.

      

Úgy alakult, hogy többször is nekifutottam az anyagnak, hátha idővel kibontakoznak a rejtett erények, de a Void tételen kívül nem ragadott meg egyik sem különösképpen. Az említett szám pedig a maga módján a legolcsóbb darab az egész The Human Conditon-ön gyerekdal szintű dallamaival, primitív groovejaival, de hangulatilag már könnyebben el tudtam helyezni magamban, míg a többi nem váltott ki belőlem semmiféle érzelmet, márpedig mi biztos nem a kifogástalan megszólalás és játék miatt fogjuk kedvezően értékelni a csapatot.

Ez van, lehet amúgy sem kellett volna jobban belemenni a mélyebb ismerkedésbe, hiszen mindössze a bemutatkozó lemez két dala miatt térünk vissza újra és újra a bandához, amúgy pedig sokat nem tett hozzá az életünkhöz. Profi, feszes zenét játszanak, és ezt az attitűdöt próbálják meg a black metalon keresztülpréselni több-kevesebb sikerrel, ami felveti a szokásos kérdéseket, amelyek a kezdetektől fogva megosztják a zenészeket és a hallgatókat egyaránt. Jelen esetben sem tudok zöld ágra vergődni: egyszerűen csak jobb dalokat kellett volna írni, esetleg ugyanezeket a témákat más eszközökkel előadni? Abban szinte biztos vagyok, hogy akik értékelik a szépen kimunkált, műgonddal elkészített lemezeket és az extrém muzsikát, azok nem csalódhatnak, én azonban nem találtam meg a számításaimat.

6/10

rʇp

http://www.myspace.com/thewaning