Olyan trenddel már találkoztunk a rockzene történetében, amiben semmi jó nem volt, az utóbbi időben ráadásul egyre gyakrabban. Olyannal viszont még nem, amiben nem volt semmi rossz. Az okkult rock trend valószínűleg azért tudott jó ideig csak erős bandákat kitermelni, mert ahhoz, hogy valaki a mostani jobb-rosszabb erőlködések helyett elfeledett, szebb idők zenéit favorizálja, minimum némi önálló ízlésre van szüksége, így a zenészek nagy többsége kapásból ki is esik a lehetséges elkövetők köréből. 2011-re lassan ennek is vége lesz, hiszen a Ghost után már akár a világraszóló sikert is jelentheti ez az irányvonal, szóval immáron gazdaságilag is kifizetődő lehet a Black Sabbath, Coven, Blue Öyster Cult, stb. lemezek tanulmányozása.
Az első igazán felesleges okkult rock bandát viszont nem biztos, hogy a fenti tendencia szülte, bizonyíték legalábbis nincs rá, van viszont más lehetőség is, vegyük ezt is számba. Az Orchid tagjait talán szimplán az a gondolat vezérelte, hogy minek kitalálni retró témákat, amikor ott az eredeti, már mindent megírt a Black Sabbath, csak jobban. Nos, ebben van némi ráció, ezt nem akarom elvitatni. Viszont ha elfogadom ezt az érvelést, akkor abból az is következik, hogy a Black Sabbath lemezeit fogom betenni, és nem pedig egy olyan bandáét, amelyik az összes témáját konkrétan, egy-az-egyben felismerhetően Iommiéktól veszi át, új sorrendbe, „új” dalokba rendezve azokat.
0/10
a’ördög
