„Mi ez az ócska death metal témákból összedobált szar? Ha a második nagylemez miatt sírtunk, akkor most mit mondjunk? Ha ilyen is lehetett volna, akkor jobb, hogy olyan lett, amilyen.” Nagyjából ez volt az első reakcióm az Ash Pool három évvel ezelőtt felvett, de újonnan kiadott négyszámos demójára. A záró Romanisation-nel azóta sem barátkoztam meg, ennek jobb témáit később bedolgozták máshová, a többi részét meg nagyon helyesen kidobták, ez tényleg tévedés, de például a nyitó Ravine is Set for a Stoning darabossága, látszólagos értelmetlensége már nagyon is ínyemre van. Az Among the Pines egyenesen a banda legjobb pillanatai közé helyezendő, esszenciája az Ash Pool legvonzóbb jellegzetességeinek, úgy, mint bárdolatlan durvaság, kíméletlen agresszió, kicsorbult penge hegyével való torokmetszés, agyfúrás. A Torquemada’s House-ra szintén ráilleszthetőek ezekkel a jelzők és képek, de itt a dalszerzéssel végképp nem erőlködtek túl sokat, játszották, ami jön. Nem fog a metaltörténelem klasszikusává válni, de nekem azért tetszik.
Az Ash Poolnak olyannak kell lennie, amilyen ezen az anyagon: annyival épp zeneibb Fernow többi bandájánál, hogy azért zenéről lehessen beszélni, de nincsen úgy megcsiszolva sem, ahogy a For Which He Plies the Lash. Mind a Genital Tomb demót idéző hangzás, mind a kikerekítetlen, slágeresítetlen dalszerkezetek, mind maga a forma (terjedelem, kiállítás) jobban harmonizálnak a banda egyéniségével, mint a legutóbbi kiadvány esetében. Meglátjuk, mit hoz a jövő.
8/10
a’ ördög
