Nem sokon múlott ez a koncert a részemről, 20 óra 45 perckor döntöttem úgy, hogy mégiscsak megyek, miután megnéztem egymás után a múltkori cikkünkbe beágyazott felvételt a budapesti koncerten előadott Tribal Convictionsről majd ugyanezt a dalt a két héttel ezelőtti Roadburn fesztiválos fellépésről. Lehet persze, hogy nekem volt rossz napom a két évvel ezelőtti Downos buli alkalmával, meg az is lehet, hogy a gyenge hangzás miatt volt kiábrándító az a koncert, de mindezeket a feltételezéseket a videó megtekintése után elvetettem, és hallgattam a megérzésemre, fél órával később pedig már megérkeztem a Fehérvári út 202. elé. Az előzenekarokról így lemaradtam, pedig a Magma Rise érdekelt volna, egyértelműen őket tartom a jelenlegi legjobb Mood utódzenekarnak, állítólag írtózatosan csekély nézőszám előtt játszottak.
Vágok is a közepébe, a Voivod első főzenekarként adott budapesti koncertjének elejére. Már a The Thing című műfajában abszolút csúcsot jelentő sci-fi/horror zenéjével való nyitás kellemes benyomásokat keltett bennem, aztán minden úgy alakult, ahogy már a múltkor is alakulnia kellett volna. A hangzás tiszta és gitárban erős volt, Snake pedig határozottan jobban énekelt, határozottan kevesebbet bohóckodott, mint a múltkor. Nekem nem csak előbbi, de utóbbi is nagyon fontos, mert a múltkori szétfüvezett, túllazult öregrocker Snake nem az az aranyos őrült Snake volt, akit például a Ravenous Medicine klipjéből megismertem. Ez most viszont ő volt, kicsit öregebb kiadásban, de minden kétséget kizáróan.
A múltkor problémám volt a setlisttel is, sokat ezen nem változtattak, betűztek még egy pár dalt (így a Forlornt is személyes kedvenc albumomról, a Phobosról) más (előnyösebb) sorrendet alakítottak ki (a végére került a brutális ős-thrash Nuclear War és a Voivod is, csak az Astronomy Domine zárás maradt a helyén), de lényegében ugyanazt játszották, most ez mégsem zavart. Így, megfelelő körülmények és keretek között ugyanis ez a dalcsokor még a lemezek által közvetítettnél is sokkal tisztábban mutatta be a Voivod géniuszát. Az pedig nem szimplán annyi, hogy ők voltak az elsők, akik tudatosan építettek a disszonáns hangzatokban rejlő lehetőségekre a metalban, hanem azt, hogy a Voivod írd és mondd a legötletesebb és legszínesebb zenekar a műfaj történetében. Nem annyi irányvonalat és hatást egyesítenek magukban, ahány lemezük van, hanem ahány daluk, és mindegyik messziről felismerhetően rokon egymással. A Venomtól a King Crimsonon át az R.E.M.-ig, reggeltől estig lehetne sorolni a hatásokat, párhuzamokat, de felesleges. A múltkori Slayer az agresszió és a metal-esszencia maximuma volt, ez a koncert pedig a metal és a kreativitás együttállásának lehetőségéről, a fantázia, az álmok világának lefestéséről szólt, hasonló tökéletességgel.
Az sajnálom kicsit, hogy a múltkori koncerten mindez csak a fanatikus, kritikátlan rajongók előtt nyilvánult meg, akik akkor is azt hallják, amit kell, ha nem is hallani azt, mert így a fiatalabb nemzedék elől sajnos ez a kincs rejtve marad, itt azok voltak jelen, akik tudták, mire számíthatnak. Hogy lesz-e ilyen lehetőség a jövőben? Turné biztos lesz, ez a banda pedig nem lesz érdektelen soha. Apropó jövő, a youtube-ról már ismert új dalt, a Kaleidost is hallhattuk, az biztos, hogy a banda történetében először hátrafelé lépnek ők is, köze nincs az utolsó Piggy-s korszak motörheades rock and rolljához. Nem kérdés, hogy kiszámítható módon pont a két legsikeresebb Voivod lemez, a Dimension Hatröss és a Nothingface közé van belőve ez a szám, azt viszont nem tudnám megmondani, hogy méltó lesz-e a Voivod eddigi munkásságához. Kicsit szögletesnek tűnt, de várjuk meg a lemezt az ítélkezéssel.
A tökéletes megszólalású, tökéletes hosszúságú, tökéletes dalokat felsorakoztató koncert befejezése mókásan sikerült, egy magát túlitalozó rajongó a színpad szélére borulva, állva aludt el, és arra sem ébredt fel, hogy az elköszönő zenekar tagjai egyenként próbálják felébreszteni egy búcsúpacsira. Bár sosem értettem, hogy felnőtt emberek hogyan üthetik ki magukat azok után, hogy több ezer forint ellenében jegyet váltottak kedvencük koncertjére, de ez legyen az ő baja, a zenekar és a közönség szórakozására rátett egy lapáttal.
a’ ördög
