Mi a bánatnak kell írni az új Blut aus Nordról? Tényleg, semmi, de semmi misztikum nem maradt már bennük. A tavalyi EP egy értelmezhetetlen témahalmaz volt, az elsőre elég kellemes Memoria Vetusta II. pedig a jelenből szemlélve száraznak és erőltetettnek hat - akkor nyolc ponttal jutalmaztam. Az utolsó megmozdulásuk, amit fenntartások nélkül szerettem, és amelyet most is hibátlannak tartok, az Odinist lemez címadó dala volt.

A 777 Sect(s) esetében elég volt csak megnézni a borítót – felháborító -, konstatálni, hogy megint nem bírtak rendes címeket adni a tételeknek, akárcsak a rossz emlékezetű MoRT esetében, és már kerülgetett a hányinger. Végül mégis győzött a kíváncsiság. 

     

Ami az első végighallgatás után gyanús volt, hogy eléggé eltérő szerzeményeket alkotottak a franciák, a régi hagyományokhoz híven tébolyító, megfoghatatlan, zavarodott dalképeket, ugyanakkor fogós, dallamos szegmenseket is bőven érzékeltem, szerencsére az „emelkedett” atmoszférát hanyagolták, helyette egyfajta – a hallgató perspektívájából szemlélve - kellemes sivárság, borzongás, elveszettség-érzet tapasztalható meg, hasonlóan, mint például az első két Katatonia nagylemez esetében.

Az anyag bár kontrasztos, de jól is egyensúlyoz, mindez a témák összetételében és a hangzásban is megnyilvánul: letisztult, de erőteljes, talán az eddig legízesebben megszólaló BaN anyag született meg. Hol a csalás? 

Azon kívül, hogy antipatikus a külcsín és a felosztottság, egyéb nyomok nem utalnak arra, hogy a mélyben alattomosan megbúvó zavaró részletek - alibitémák és töltelék partíciók - rejtőznének. Semmi kiemelkedő nem történik, ez biztos, továbbá sok a visszanyúlás a The Work Which Transforms God koronghoz, de nekem egyik sem jelent problémát. A hangulat azt hozza, amit legjobb korszakukban már sikerült, ezen felül Vindsfal riffelési szabványait kibővítette: néhány soha nem használt ritmusforma, dallamkép is megjelenik, különösen a 4-es tétel ütős, death/groove metal közeli, gyomorszaggató riffelései tetszetősek.  

A 777 Sect(s)-ről nem érdemes sokat elmondani, a legnagyobb erénye, hogy feszengés nélkül végighallgatható, kellemes, szerethető muzsikát rejt, ez pedig a zsenialitás utáni második legjobb dolog, ha zenéről van szó. 

8/10

rʇp