Mit tehet egy erős csapat, amely minden valószínűség szerint viszolyog a mai szintér mentalitásától, felismerve az ellentmondásokat az underground berkein belül? Kiad egy kiváló lemezt.



Az „arcok nélküli” francia Blut aus Nord-ot a hagyományos mértékrendszer felhasználásával osztályozni nem érdemes. Aki a black metal-t brutális, vastag darálásként, féktelen krákogásként definiálja, biztosan fintorogni fog.

Fullasztó, bántó hangulattal, a szokottól teljesen eltérő riffeléssel és hangzásvilággal találkozhatunk. Akárha egy véget nem érő labirintusrendszerben bolyonganánk, ahol elmosódik az idő, nincs többé nappal, sem éjjel, igazi, föld alatti, dohszagú utazás. A témák szinte lüktetnek, akárha élnének, lélegeznének körülöttünk a falak. Nehéz érzékeltetni, de a klausztrofóbia és a monumentalitás egyszerre van jelen, mint mikor gyengén megvilágított barlangrendszerben sétálunk, ahol a szűk folyosókat, ijesztő termek és vermek követik.

A Blut aus Nord minden riffje pontosan kivehető, nem takarózik a sodrás köpenyébe, melyek ugyan felütik fejüket, de jellemzőnek mégsem nevezhetném. Az egyik leggyorsabb szerzemény az Axis, mely tempója ellenére bebizonyítja, hogy a sebesség nem szab határokat a kreatív játéknak. Minden egyes daluk példa az egyéniségre, a bonyolult ritmusú bontások, a váratlan disszonanciák megmozgatják a megdermedt bensőt, melyen már kevés mű hagy nyomot. Több helyen alig hallható jajveszékelésre kaphatjuk fel fejünket melyek néhol panaszos kórussá állnak össze, majd szintén szétfoszlanak a hangok kavalkádjában, amit kevéske, szerencsére spórolósan használt szintetizátor tesz még érzékletesebbé.

Az Inner Mental Cage és a záró Procession of the Dead Clowns számomra a jéghegy csúcsa. Egyszerűen bizarr, ízig-vérig előremutató, mégsem experimentális, stílusidegen amit hallunk, a szó szoros értelmében zenei eszközöket használva éri el a megdöbbentő élményt.

A csapatnak már elkészült „MoRT” munkacímet viselő legújabb albuma, ami ugyan még nem beszerezhető, de az eddig hallottak alapján izgatottan várom a friss élményeket, rémálmokat kísérő, baljóslatú, komor muzsikát várok el tőlük.

A lázadás ideje elmúlt, legalábbis nehezen felismerhető álöltözetbe burkolózott, védve a középszertől (szerencsére) majdhogynem megközelíthetetlenül. Manapság nagyon vékony a határ, ami a hatásosat a nevetségestől elválasztja, sok esetben csak a megfelelő környezetben, hangulatban érvényesül az eredeti szándék. A Blut aus Nord esetében elválik a vér a víztől és azokban is averziót generál, akik valami érthetetlen okból össze tudják egyeztetni a rajongást a zeneszeretettel. Kő a lelkükre!

9.5/10

rtp