A Kerasphorus lehet az a zenekar, amely egyszer az Axis of Advance örökébe léphet. Ez az EP még csak ígéretes, nem pótolja a kanadai mániákusokat, akiknek zenéje maga volt az egész extrém metál esszenciája, de örömteli, hogy a két veterán, Peter Helmkamp és J. Read hozta a formáját. Bestiális riffek, intoleráns, trendmentes hozzáállás, maximális intenzitás. Mértéktelenség és arányérzék tökéletes elegye, a Portal-féle nevetséges külsőségek és öncélúság teljes hiánya. A számok nehezek, sok figyelmet követelnek, hogy ne vesszünk el a ritmusszekció páncéloshadosztály és a gitár légierő manőverei közepette, azonban a hadművelet kimentele nem lehet kétséges.
Az elmúlt időszakban csömöröm lett a war metáltól, annyi tehetségtelen próbálkozó akadt. Miért érzem most mégis frissnek és megunhatatlannak a Kerasphorust? Mert ezek a fickók mesterien tudnak zenélni az önmaguk által felállított szabályok keretei között, ezzel szemben utánzóik egy tetszetősnek vélt, de számukra idegen rendszerbe igyekszenek beilleszkedni, sikertelenül. Ilyen egyszerű.
9/10
#Nothing#
kapcsolódó cikkek:
Axis of Advance - Purify (kritika)
