Hasonló dolgokkal állunk szemben, mint a Landscape esetében, de a Koldvoid zenéje színesebb, változatosabb, közvetített érzései sokkal emberibbek, mindazonáltal beszűkültebbek is egyben. Bár manapság már nem vagyok hajlandó arra, hogy mesterséges és valódi hangszínek közötti különbségek megfigyelésével rontsam el a zenehallgatás örömeit, úgy tűnik, mintha az amúgy számítógéppel készített muzsikába vegyülne némi halk gitárszó is. Ha valaki ismeri a Sigur Rós „()” lemezét, és a Vangelis által megzenésített Blade Runner című sci-fi filmzenéjét, akkor próbálja meg szintetizálni a kettőt, leszámítva a felkavaróbb, vagy éppen élénkebb pillanatokat, és nagyjából tudhatja, hogy mire számíthat.
Akik ezeket kihagyták, azoknak csak annyit mondhatok el támpontul, hogy képzeljék el, hogy egy furcsa, kába hajnalon a város melletti erdőben ébrednek, úgy, hogy fogalmuk sincsen, hogyan kerültek oda, mégsem éreznek semmiféle baljóslatú szorongást, vagy félelmet. A reggeli nap lassan beteríti a tájat, a közelben már hallani az éledező világ lomhán közeledő hangjait, az emberek lélegezni kezdenek, az autók motorjai felpörögnek, itt az idő bekapcsolódni az életbe.
8.5/10
rtp
valsesinistre.com
