Az Absentia Lunae-ban is vendégszerepelt ugyan a lenti bandák agya, MZ, ám ez alapvetően egy másik társaság. Ők triesztiek, a fő agy pedig a vicces művésznévvel bíró Climaxia, aki, mint az sejthető, nőnemű, de az ennek a tulajdonságnak megfelelő szokásos pozíciótól eltérő módon nem a billentyűket nyomogatja, hanem riffel, méghozzá nem is rosszul. Van egy (szerinte anti-)depresszív bm-ben utazó szólózenekara (Melencolia Estatica) is, aminek legutóbbi lemezét önszorgalomból is meghallgattam párszor. Túlzottan mély nyomokat azért nem hagyott.
Anyazenekaránál nagyon komolyra fordult időközben a hangvétel: a lemez címe ugyebár azt jelenti, hogy a történelem bizonyítani fogja igazunkat, és a jelenkor, a modernitás, a demokrácia, stb. hanyatlása áll az album koncepciójának középpontjában, ez téma a kiadó bandáitól egyébként sem áll távol. (lásd még Janvs, Tronvs Abyss). Az intró hallatán komolyan ideges lettem: „ez a protonáci, neten okoskodó tradicionalista neofolker hülyegyerekek aljas szándékkal történő beetetése” – ötlött fel bennem a diagnózis. A lemez további részei már kevésbé veszélyesek, mindenki hallani fogja ugyanis, hogy ez egy közepesen sikerült kísérlet a Grand Declaration of War-korszakos Mayhem invencióinak fogyasztóbarát újraeladására. Állandóan pereg a dob, letisztult és erőszakos, de nem túlzottan vaskos a gitárhangzás, sok a téma- és tempóváltogatás - ennek ellenére sem változatos az összkép. Akadnak azért jobb gitártémák, szóval a sárga földig való lehúzásnak sincs igazán oka. Felesleges, de az átlagnál még így is jobb. Igaz, nem sokkal.
6/10
a' ördög
myspace.com/absentialunae
