A demo a Nádak, Erek című saját dalt, (melyet a honlapon található info és az új klip tanúsága szerint egy piroshajú szépség: Sarkadi Judit énekelt fel), és egy Sepultura feldolgozást (Propaganda) tartalmaz, mindezt 12 és fél percben.


Meggyőződésem, hogy ilyen hangulatú muzsikát más ország fia nem tudna kreálni, olyan ízek keverednek a zenébe, ami pontosan lefesti ezt a közép-európai érzésvilágot, de nem a hétköznapok szembeötlő eseményeiről és képeiről van itt szó. A zenék túlnyomó többsége teljesen idegen világokba kalauzol, felfedezésre váró utakból, érthetetlen szimbólumokból és együttállásokból gyúrva. A Gire zenéje viszont akár a hipnotizáló pszichiáter vezető hangja emlékeket idéz. Magától értetődően saját, az otthonunkhoz kötődő emlékeket, jelentéktelennek tűnő, de feledhetetlen relikviákat, tán mikor a gyermek először a napba néz, vagy sétál a csillagok alatt egy különös éjjel, egy nevetés a hátunk mögül, egy mosolygó szempár, vagy ahogy a szél port kavar. Fókuszált vakító fény, lassuló mozdulat és gyorsuló gondolat, egy kiindulópont, mely az idő minden tartományába irányt mutat, egyszerre egy hideg és napsütötte januári reggel, vagy egy vöröslő, búzamezőkre vetülő nyári alkony. A pillanatok fontosságát ragadja meg, benne a nyugodt örömöt és a békés szomorúságot, logika nélküli értelmet ad, hogy gyűjtsük a jelentőségteljes másodpercek ereklyéit egy ismeretlen cél megvalósulása érdekében. Ez a 9 perces Nádak, Erek dal számomra, és, hogy Kátai Tamás (szintetizátor, líra) számára mi, figyelve a szövegre talán szintén kiderül.

Kónya Zoltán gitáros is kitesz magáért, bizonyos megszólalásbeli javítanivalókon kívül nem hagy kívánnivalót maga után játéka, pláne nem ötletesség terén. Megtalálja a vékony egyensúlyt a keménység és a szálló hangulatok közt, igéző, néhol dark-os témák váltakoznak a feszes riffeléssel. Hermann Balázs basszusa szintén hozzátesz az összképhez, főleg a lendülethez, sokat dob a ritmusszekción, amiért egyébként dobgép felel.

A Gire-nek jót tesz a pszichedelikus vonal, tetszetősebb, mint a korábbi munkák. Kifejezőbb, könnyebben asszimilálódnak a folk-os dallamok és szövegek, már ha jobb híján megengedhetem magamnak ezt a nem túl pontos jelzőt.

A feldolgozásdal új köntösbe öltözteti az eredetit, a hc érzület minimális, korrekt megoldás, bár eléggé elkülönül a saját szerzeménytől. Érdemes meghallgatni, ahogy Kátai saját stílusában adja elő a szólórészt.

A Gire minden hangzóanyaga és többek között az új video kiváló minőségben letölthető itt, (www.gire.hu

) ahol megcsodálhatjuk a külcsínt, és vágyat érezhetünk arra, hogy mindezt fizikai manifesztációjában is kezünkben tarthassuk.


9.5/10

rtp