A Witchcraft azzal szúrta el előző, demós dalok újrafelvételét tartalmazó lemezét – így utólag már világos, hogy nem az eredeti verziók megszokása miatt nem tetszett annyira -, hogy túlságosan keményre, kíméletlenre és agresszívra vette a figurát. A demókat (főleg a másodikat, bár így utóbb már az elsőt is) meg nem ezek miatt a tulajdonságok miatt szerettük, hanem a nagybetűs black metal-érzés miatt, az inkább ösztönből, mintsem profizmus hatására hasító, emlékezetes, már-már slágeres dalok miatt.

Bár a Mortuus című, egészen rövid (három dal hét percben) tavalyelőtti kislemezből, mely néhány hallgatás után mutatta csak meg igazi arcát, másra lehetett gyanakodni (másban lehetett reménykedni), de aki azt várja, hogy a zenekar első tisztán új dalokat tartalmazó lemezére visszavált ebbe a kevésbé agresszívan cséplő, akár melodikusabbnak is mondható irányba, az most határozottan csalódni fog. Ugyanakkor, a mérleg másik serpenyőjére felkerült az a tényező, hogy most már olyan dalokat próbáltak írni, melyek jobban illenek ehhez a még inkább ajaklebiggyesztős, szigorú irányvonalhoz.

             

Változatosabb tehát nem lett a Witchcraft zenéje. Lassabb alaptempójú dal egy van a lemezen, az is elrejtve, jelöletlen bónuszdalként, a lemez végén. Ebben egyáltalán nincs begyorsulás, de nem is hiányzik belőle. Ez a legjobb szerzemény a másodikként felcsendülő Storming Sky mellett, mely viszont az új irányvonal esszenciáját sűrűsíti egymagában. Végtelenül fagyos, élettelen, reménytelen, sodró, úgy Transilvanian Hunger módra. Nagy szerkezeti építkezés ebben sincs, de az egymást követő témák mégis rendkívül hatásosan fokozódnak.

A többi dal ugyanezt az érzelmi töltetet hordozza, de a nagy hatóerő rájuk már nem áll, noha a lemez működik, de nagyjából úgy, ahogy azt a Funeral Mist Maranathájáról is el lehetett mondani. Reveláció nincs, túl sok az egyforma tempó, hasonló téma, előbbiek ráadásul gyakran ismerősek is a Darkthrone klasszikus műveiről, vagy máshonnan, esetleg a Witchcraft korábbi dalaiból. A Funeral Mist lemezénél azért érdemel viszont több pontot az Under the Crust, mert ez a lecsupaszítottság jobban illik a lecsupaszított, beszűkült érzésvilághoz, a Witchcraft nem is akar többnek látszani annál, ami.

7.5/10

a’ ördög

myspace.com/witchcrafthun