Kint most Korog lemez új. Ezt írja a Korog.hu. Na, csakhogy végre, tenném hozzá én. Öt hosszú év telt el az Álmodj makkal megjelenése óta, utána remixek, Simon Gábor el, helyette Csihar Attila, néha koncertek, négy dal (Live in studio). Most a Hammer döntött a kiadás mellett, tán így vezekelve az éves rendszerességgel a világra szabadított Ossian lemezek miatt.
A szaksajtó értetlenkedésének köszönhetően a Koroggal kapcsolatban élnek bizonyos tévképzetek, miszerint zenéjük rendkívül bonyolult, nehezen értelmezhető, emészthetetlen. Ezzel sajnos sikerült méginkább leszűkíteni a zenekar iránt érdeklődők körét, ami nem jó, ellenben rossz. Pedig az Álmodj makkal nemes egyszerűséggel a hazai rocktörténelem egyik legfontosabb és legjobb lemeze. Ez a képzeletbeli és sajnos nyúlfarknyi lista újabb címmel bővül.
Simon távozásának, Csihar csatlakozásának valamint az elmúlt pár évnek természetesen hallható nyoma van, változott a zene, de a tipikus Korog hangulat szerencsére maradt. Már a Live in studio dalai (ezek helyet kaptak a nagylemezen is) jelezték az új irányt, szellősebb, rakenrollosabb témák születtek most, bár a Korog azelőtt sem a témahalmozásról, a direkt komplexitásról szólt. Náluk nem éreztem soha a másoknál oly gyakran tetten érhető bonyolultságra, vagy ami még rosszabb, a bonyolultság látszatára való törekvést, amit a legtöbb esetben a jó dalok hiányának palástolására használnak orvul. Itt azonban nincs hiány jó dalokból, az 50 perces lemez nem fullad unalomba.
Csihar sokszínű extrém vokális megnyilvánulásai még szélsőségesebbé tették a zenét, a gyomorból feltörő bugyborékolás éppúgy eszköztárának része, mint a velőtrázó sikolyok, beteg suttogások. A Lukács Dávid és Sebestény Balázs alkotta ritmusszekció játéka páratlan, szószerint, azonban a gyakran használt tört ütemek is teljes természetességgel gördülnek. Van egy olyan érzésem, mintha az egészet élőben vették volna fel, a hangzás is meglehetősen élő, nincs agyonpolírozva, abszolút illik a lemez hangulatához. A rövid dobintróval indító ”Worshiping of Current” már ismerős lehet a demóról, persze itt jobban megdörren Keszei Krisztián és Ágoston Péter gitárja, úgy ahogy kell, azonban mindenképpen pozitívum, hogy nem kizárólag kő metal riffeket hoznak, mint korábban azt említettem, egyfajta laza, rakenroll hangulat járja át a lemez egészét. Könnyed slágerektől azért nem kell tartanunk, bár a ”Balance” kórusát, ha ahhoz támad kedvünk, akár együtt zenghetjük Csiharral. A dalszövegek angolul íródtak, szövegkönyv hiányában ezek mélyebb elemzésébe nem mennék most bele.
Szeretném azt hinni, hogy ez a lemez komoly támogatást kap a kiadó részéről, érdemes lenne külföldön is próbálkozni, egyrészt, mert igazán remek maga a zenei anyag, abszolút megállja a helyét a nemzetközi színtéren, másrészt Csihar kultikus státusza, neve mindenképpen nagy előny. Viszont az, hogy ismét ő a Mayhem énekese újabb kérdéseket vet fel. Vajon marad e a Korogban, avagy ismét új énekes jön? Remélhetőleg nem kell újabb öt évet várni a válaszokra.
10
ktibi
