A szélsőséges pánszláv nacionalizmus gyűrűjébe véve Magyarországon annyira nem jelentős a black metal színtér nácizmussal való fertőzöttsége, illetve az még igen, csak ezt nem hirdetik annyira. Ennek oka többféle lehet, szerintem talán az, hogy a szíve mélyén még egy náci is érzi, hogy Közép-Kelet-Európa legkevésbé „fajtiszta” országában, ahol, a kezdet kezdete óta alapelv az asszimiláció (Szent Korona-tan) eléggé nevetséges lenne ilyesmivel jönni. Marad hát a „toleránsabb” hungarizmus, ami viszont a nácizmussal ellentétben nem áll hadilábon a kereszténységgel, sőt, önnön részeként tekint arra.

Schwarzlose Ennyire sok ellentmondást pedig kevesen vállalnak fel. A tevékenységét már beszüntetett Schwarzlose mögött álló, hírhedt Győre András egy kivétel, korábban Verdeleth és Szálasi néven is produkált anyagokat, utóbbiban hungarista (tehát járulékként keresztény) felhangokkal tűzdelt black metalt. Munkásságából én ezeket, a Szálasi néven produkált anyagokat ismerem: egy kétszámos demó (Hungarista ébredés) és egy Bilskirnirrel közös split 7” volt a termés, utóbbit igen gyengének tartom, előbbi annál érdekesebb. A létező legminimalistább még értékelhető black metal produkciók egyike, majdhogynem midi szintre butított hangzású zümmögés, a megteremteni kívánt historikus hangulatot telibe találó szintetizátortémákkal. A Schwarzlose hasonlóan explicit volt ideológiailag, egy korábbi anyaguk a ’80-as évek Magyarországának hírhedt skinhead dalait dolgozta fel, a projekt pedig a nemzeti büszkeségre alapozva, az Oszták-Magyar Monarchia saját gyártású gépfegyveréről kapta a nevét. (Némiképp disszonáns ezek után egy M-16-os sziluettjét megpillantani jelen kiadvány borítójában, de aki a fentiek után az ilyenek iránt még érzékeny marad, az már csakis egy javíthatatlan kötekedő lehet.)

A Dry Rotten Echoes of Absurd Vomitism című kazetta három száma eredetileg egy Odeleggerrel közös spliten lett volna hallható, ami nem valósult meg, helyette csak idén került kiadásra, a Folterkammer Records jóvoltából. Az anyag hossza (nem egész kilenc perc) miatt nem érdemes túl nagy szavakat használni, de ha hosszabb lenne, akkor a legjobb magyar black metal kiadványok között lehetne számontartani. A megszólalás a Szálasihoz képest jóval organikusabb, ámbár a címhez illő módon roppant száraz és mindent átható, a dalszerzésre pedig a totális minimalizmus jellemző. Ildjarn és az Akitsa állítható párhuzamba vele, de más zenekaroknál használatokhoz nemigen hasonlítható szintetizátorhangokkal, valamint egyedi zajokkal és hatásos dobgép-használattal egészen különlegessé válik a végeredmény, mind hangulatát, mind hangzásképét tekintve. Szürreális, barbár és bizarr egy világ ez, az NSBM zenekarok máskor is meg tudtak már lepni szokatlan dolgokkal, köszönhetően a bennük levő furcsa ellentmondásosságnak, de ez egy kivételesen jó példa erre. Illetve, lehetne, ha nem 9 perc lenne.

8/10

a’ ördög

folterkammer.cjb.net