Mint arra már itt-ott tettünk utalásokat, nagy sanszát látjuk annak, hogy a Dødheimsgard satnya visszatérése, és azt megelőzően a tagság majdnem teljes lecserélődése nem természetes módon és okokból történt meg. A Gehenna kapcsán íródott összeesküvés-elmélet talán nem nélkülöz minden valóságos elemet. A DHG-ból távozó tagok munkássága erre utal, ahogyan azt a Zweizz kritikában is megfogalmaztuk, ám messze nem az a legérdekesebb projekt a távozó tagok által létrehozottak közül. Most két másikat veszünk górcső alá.



Zweizz (Svein Egil Hatlevik) áll az Umoral mögött is, amely még a tavalyi évben adta ki eddigi egyetlen kiadványát, egy kétszámos kislemezt. Segítői között megtaláljuk Hellhammert és egy Teloch nevű figurát, aki szintén egy csomó – igaz kollégái csapatainál jóval kevésbé ismert - norvég bandának volt már tagja. A megszólalás, a riffelés stílusa egyértelműen a 666 International című szuperszonikus lendületű DHG alapművet idézi. Ugyanakkor, némi színezésként bevetett zajsistergést leszámítva, az ex-anyabanda eklektikus törekvéseiből semmi nem maradt meg. Mondhatni, bárminemű előrelépés helyett csak visszalépést tapasztalhatunk, de van két nagyon jó dalunk, markáns, felismerhető stílussal. A vokál is roppant erőteljes, hasonló Aldrahnéhoz, ami a DHG visszatérő lemezére is igaz, de míg ott a hangszín lett egy az egyben levéve, addig itt a kiszámíthatatlan téboly a közös. Összesen hét percig tart a váratlan ajándék, úgyhogy nincs értelme a nagy szavaknak. Nem tudni, lesz-e folytatás, mindenesetre van egy olyan rossz érzésem, hogy magas léc lesz ez a kislemez egy teljes albumnak. Jobb ugyanis nem lehetne, csak hosszabb.

8/10



Jóval megterhelőbb hallgatnivaló Aldrahn új bandájának első demója. A The Deathtrip név alatt egy Host nevezetű gitárossal működik együtt a DHG mellett a Thornsból is széles körben ismert vokalista, és a duó meglehetősen primitívre vette a figurát. Dobgép, éles, vékonyan hasító gitár, és többnyire melankolikus, reménytelenséget sugárzó hagyományos black metal gitártémák. Az eklektikus/újító törekvésekből itt sem maradt hírmondónak semmi, már ha az elképzelhetetlenül minimalista csomagolást nem vesszük annak. Így, a lo-fi megvalósítással együtt mindenképp van egyfajta üzenetértéke a kiadványnak, maradjunk annyiban, hogy készítői nem akarnak az új Satyricon lemez babérjaira törni vele. Érdemes megjegyezni a nevüket, és várni a folytatást.

7.5/10

a’ ördög

myspace.com/umoral
myspace.com/thedeathtrip