Thrash- és black metal, punk. Talán valaki észrevette rajtam kívül, mostanában ezek így egy csokorban gyakran kerültek elő nálunk, és most egy újabb, a fenti műfajtriász jegyében fogant albumot vennék górcső alá. Nem, az unalmasság és a kiszámíthatóság vádját teljes mértékig elutasítom, ez megint teljesen más. Ugyebár volt a Darkthrone F.O.A.D.-ja, ahol elég egyértelmű volt a fenti képlet, az Ash Pool ehhez képest sokkal komorabb és komolyabb hangvételű volt, a Cobaltnál pedig az epikus természet-közeliség és a tömény riffelés dominált. Ide lehetne sorolni még a Blood Cultot is, ahol a thrash ugyan nem mutatható ki tisztán, de az attitűd azért hasonló. Most ez megy, mármint nem mint divat, hanem mint zeitgeist. A klasszikus, ’78-as punk eljövetelt is a progresszív irányzatok tetőzése és csődje előzte meg, a metalban pedig úgy látszik, nem csak nekünk van elegünk a dögunalmas igényeskedésből.

A Seraphim Slaughter közönséges death metal zenekarként alapult néhány évvel ezelőtt New Jersey-ben. Képükön néhány egyszerű metalos látható, GG Allin, Pantera és Jack Daniels feliratú pólókban. Átlagosak, akár a Blaha Lujza téri aluljáróban is el lehetne képzelni őket, amint hangszerükkel kezükben a próbaterembe igyekeznek, ahogy teszik azt hasonló figurák százával, nap, mint nap, többségükben azért, hogy technikailag korrektül eljátszott, érzésektől és tartalomtól, de zsigeri dühtől is tökéletesen mentes darálásokat készítsenek, melyek még a frusztráció elvezetéséhez sem elegendőek. Seraphim Slaughterékben viszont, isten tudja, milyen okból és eredőből, megvolt valami, ami felébresztette őket, ami miatt rájöttek, hogy ez édeskevés. Ekkor kezdődhetett meg a fenti műfaji keretekbe való átorientálódás. Két demó készült, még mindig nem volt a dolog az igazi, a helyes irányvonal önmagában még mindig nem elég, erről ékes tanúbizonyságot tesz a retro-thrash zenekarokkal terített (jelenlegi!) dél-amerikai színtér, amely jobb-rosszabb kópiákat ezerszámra, saját identitással bíró bandát viszont egyet sem tudott kitermelni. A Scum Terror című bemutatkozó anyagra viszont, jobb később, mint soha, összejött nekik az igazi áttörés.



Húzós, punkos, totális lendülettel támadnak a hallgatóra az egyáltalán nem ész nélkül, bár, de, lehet, hogy teljesen ész nélkül, mindenesetre tökéletes egységben kavargó black és thrash riffek. Ezek két-három hallgatás után már rögzülnek is, pedig nincs belőlük kevés. Nem elképzelhetetlen, hogy a dalszerzés ilyen mérvű fejlődésében szerepe volt egy időközbeni doboscserének is, mindenesetre most minden egyes hangsúly a helyére került. Odafigyelnek, vagy talán csak egyszerűen érzik az apróságokat, például, hogy hogyan kell dobolni egy felvezető riffre, mikor kell berakni egy leállást, mindenesetre a ’80-as évek felülmúlhatatlan metal klasszikusainak megközelítését kell elképzelni. Persze a tálalás, az ideológia korszerű: „Die, You Fucking Scum!” - hangzik a nyitó dal címe, mondjuk a Carnivore klasszikus Suck My Dickje itt is kitaposta már az ösvényt, szó sincs róla, fel is vannak sorolva a hatások között Peter Steele-ék is. Akárcsak Nattefrost, a Darkthrone és még sokan mások, de felsorolásból a zenei hatás okán kiemelkedik a Mayhem is, főleg a címadó dalban merészkednek közel a De Mysteriis-korszakhoz.

A legjobb dalok viszont egyértelműen azok ahol a punkos jelleg dominál: az elképesztően húzós Homicidal Helloween Night, a Stabbed with an AIDS Needle, a Cervix Ripping Sex, valamint a To Cataclysmic Path. Utóbbi egyébként egy baljós északi alaptémával bíró dal, amit egy zseniálisan időzített váltás pörget fel épp egy pillanattal azelőtt, hogy a hallgatót megcsapná az unalomtól való félelem szele. Fejleszteni a koncepciót azzal lehetne leginkább, ha a zenekar ebbe a punkos irányvonalba tolódna még tovább, a néhány fáradtabb black metal klisé kiszűrésével párhuzamosan. Visszatérve a bevezetésben írott három műfaj szintéziséhez, a Seraphim Slaughter változata szórakoztató, vad és ízig-vérig metal, összefoglalva: egy újabb tű, amit a szénakazalban kerestünk.

8.5/10

a’ ördög

myspace.com/thetrueseraphimslaughter
seraphimslaughter.com