Nyilván mindenki tudja, hogy a cím miért nem tautológia, de azért segítünk: Portishead egy kis városka Bristol közelében és erről a helyről kapta a nevét az a zenekar, amelyik kitalálta, majd legutóbbi, Third című lemezén kibelezte és lefejezte a triphopot. A szóban forgó album megjelenése előtt (2007 decemberében) a csapat valamiért úgy döntött, hogy ennek a városnak az iskolájában felvesznek hét dalt az (akkor még) megjelenés előtt álló Third-ről. Miért rögzítették kamerákkal is? Miért csak most került nyilvánosságra? Hát nem ebből a 34 percből fog kiderülni, de nagyon jól is van ez így. Itt ugyanis pont az a pláne, hogy faarcú zenészek és a kérdőjellé görnyedő Beth Gibbons nem szólnak egymáshoz egy büdös szót se, csak játszanak egy drámateremben. A számok a lemezminőségnél egy gondolatnyit ropogósabbak lettek, a látványban pedig szintén nincs hiba, mert a vágók pont annyit művészkedtek bele a gyűrött videoszalagot idéző felvételekbe, amennyit kell. Nem is mondanánk mást, csak az elhangzó dalok címét: Silence, Hunter, We Carry On, The Rip, Machine Gun, Magic Doors, Threads.