Nagyon kevés banda maradt a földön, akiket komolyan tudok még venni, azzal együtt, hogy bármelyik hülyegyerek simán szemberöhögheti a Darkspace színpadi felállását. Ez körülbelül azt jelenti, hogy amint meghallom a zenéjüket, elfelejtek minden cinikus megjegyzést, és elhiszem, hogy őket a világegyetem egyik felfoghatatlanul szélsőséges, fekete tájékáról hajtotta ide az az entitás, aki ezt a bizarr univerzumot megalkotta. Ugyan ezek a mélyűri démonok Svájcban élnek, és nekik sem indul be a napjuk egy nagy bögre kávé nélkül, de transzformációjuk után emberi érzelmeket, megnyilvánulásokat szinte képtelenség hozzájuk társítani.

Titkukat - úgy tűnik - nem nehéz felfedni. Végy gépi dobokat, melyek lelketlen tempóval pulzálnak; jeges folyamok lomha folyását idéző szintetizátor-hangzatokat akassz a ritmusváltások szegleteire, melyek áttetsző függönyként szövik át a dalokat; használj sűrű ködöt, csontig hatoló nyirkosságot imitáló gitársoundot, és játssz díszítetlen, horzsoló témákat. Ne foglalkozz azzal, hogy egy-egy riff túlságosan ismerősen hat, vagy akár lehetne kreatívabban, összetettebben is játszani. Ezeket told meg bármiféle trillától mentes, igéző, lassan előkúszó szólókkal, valamint embertelen sikolyokkal, üvöltésekkel, és akkor még mindig nem lehetsz biztos abban, hogy amit sikerül megalkotnod, az megközelíti a Darkspace által életre hívott, rendkívül egzaltált zenét.

Felépítésében a debütalbum koncepcióját hozták: 7 dal, melyek közül egy kivételével mind 10 perc felett van, akad amelyik a negyed órát is túllépi, a megszólalás pedig még egy fokkal harapósabb, a maguk keretein belül profibb, mint legutóbb, viszont a hosszú zajkeltést – a kettes lemezen éktelenkedő 10 perces darabra gondolok -  ezúttal nélkülözték. A Dark Space II. idején spórolósabban bántak a riffekkel, és magam is úgy gondoltam, hogy nagyon nehéz magasabbra lépni annál, amit elsőre elértek, képtelenség újabb 70 percben egy ugyanolyan világot új tartalmakkal megtölteni. Itt viszont megtalálhatunk mindent, amit a műfaj enged. A zakatoló cyber-thrash témák nem csak beugró vendégek, bontások, ambient és ’80-as évekből áttelepített horror és sci-fi szintetizátor-betétek tűzdelik a szinte pontosan 80 (!) percet, de természetesen az anyag nagy részét a tőlük megszokott sodró black metal adja.

Bár sokaknak biztosan, de számomra nem tartozik a Darkspace a hangulatfüggő muzsikák közé, tulajdonképpen bármilyen napszakban, évszakban és hangulatban ki tud annyira kapcsolni, hogy csak erre a beszűkült univerzumra koncentráljak, ellentétben a zeneileg nem véletlenül elég hasonló Paysage D’hiverrel, amely – nomen est omen – tényleg zordon téli sötétedéskor tud kibontakozni a maga teljességében. Előbbinek oka evidens: a fekete és végtelen űr örökké körbevesz minket, nem csak időlegesen tűnik fel, és a benne való létezésünkben sem az okot keressük, csak próbáljuk felfogni azt a halvány esélyt, hogy itt lehetünk, hogy egyáltalán van levegő amit lélegezhetünk, és vizünk, hogy igyunk.

Panaszra nem lehet okunk, és ha érzékeltetni nem is tudtam eléggé ennek a lemeznek a fontosságát és hatását, akkor elmondom, hogy fontos és nagyhatású alkotással van dolgunk. El lehet filozofálgatni, hogy a miért pont az egyébként nem a metálszcénájukról nevezetes svájciak vonzódnak és tudják ilyen fokon előadni ezt a jellegzetes, rideg atmoszférát (gondolok itt továbbá a Samaelre és az újkori Celtic Frostra is), talán az Alpok csúcsait megmászva közelebb kerülnek az elérhetetlenhez és az élettelenhez, ahol nem takarja a városok szmogja a legtöbb szabad szemmel egyébként látható csillagot és nebulát.

Úgy tűnik, a Darkspace még nem fog cserbenhagyni minket, és képesek továbbra is letenni az asztalra a régi alapanyagokból elkészített menüt oly módon, hogy még mindig csaknem azzal az élvezettel fogyasztjuk, mint először. Csaknem, mivel az első, bizalmatlan és óvatos kóstolgatás csodája, majd a felismerés ereje megismételhetetlen élmény. Ma már tudjuk mit kapunk, de hát ezért is járunk ide.

9.5/10

rtp

darkcyberspace.com
myspace.com/darkcyberspace

kapcsolódó cikkek:

Darkspace - Dark Space I. (kritika)
Darkspace - Dark Space II. (kritika)