A My Midnight Creeps zenéje olyan, mintha Dr. John vudumániás kreol bluesával díszítenénk a Hellacopters tipikusan svéd rock and rollját. Papíron talán furcsának tűnik ez az elegy, de Robert Buras, a Madrugadából ismert, 32 évesen elhunyt gitáros a frontember itt: ennek ismeretében nem kell aggódni a minőségért, és azzal sem kell foglalkozni, hogy egy több mint egyéves lemezről van szó.

Kortalan zene ez, méghozzá pont Buras játéka miatt. Kevesen tudják ugyanis ennyi elevenséggel, természetes erővel megtölteni ezt a hatvanas, hetvenes éveket idéző, (és lássuk be) kipróbált klisékből építkező zenét. Hirtelen csak a Monster Magnet, a Queens Of The Stone Age, és a már említett Hellacopters jut eszembe. Meg a Madrugada. Repül felfele a labda, csapjuk is le gyorsan  és hasonlítsuk a főbandához a My Midnight Creeps zenéjét: előbbit csak feszíteni tudták a zabolátlan riffek, utóbbit egész egyszerűen felrobbantották.

Ha tartanánk egy gyors leltárt, egészen elképednénk a pazarláson: süvöltő szaxofontámadások, ízléses slide- és kongadíszítések, kézzelfogható szájharmonika-szólamok, a hangfalat is megkönnyeztető blues-szólók, és mélyen dekoltált riffek. A legjobb mégis az, ahogy ezek összeállnak és olyan hatást gyakorolnak a fülre, mint a kaleidoszkóp a szemre. Ennek fényében nem csoda, hogy a Histamint 55 percig viszi a lendület, annak ellenére, hogy – mint már szó volt róla - a lemez klisékből áll. Sőt, tudja is az ember, hogy mi fog következni, de mégis várja. Így lehet az is, hogy nem hat nevetségesnek az, amikor Buras levegő után kapkodva nyögi, hogy „Baby I need your love”. Meg az sem, ahogy azt üvölti, hogy „Shot By The Blues”. Folytathatjuk a sort az I Don't Need Youval, itt még az is tudja, hogy 1:16-nál belép majd a herfli, aki akár egyszer is azonos megyében tartózkodott egy bluesfesztivállal. És így tovább.

Szomorú, hogy a tovább eddig tartott, mert Buras elment. Groteszk, ahogy ezt korábban (szó szerint) coen-i fekete humorral "megörökítette" a zenekar a Don’t Let Them Bring You Down klipjében, ahol Buras egy csomagtartóból egy frissen megásott gödörbe kerül. Ez az irónia (?) és a dalokban még mindig buzgó energia nem engedi, hogy a kritika nekrológba forduljon, ezért mondunk zárásul csak annyit: Robert, Let The Light Shine On You.
 

10/10

Nubain

 

 

mymidnightcreeps.com
myspace.com/mymidnightcreeps

kapcsolódó cikkek:

Madrugada - The Deep End (kritika)
Madrugada - Madrugada (kritika)