Hazánkban is felütötte fejét a metalkór névre hallgató epidémia. Megjelenésével, terjedésével akaratlanul is belekerült a panelrokkerek látómezejébe hiszen a metálkórt már a hazai rokkmédiumok sem tudják figyelmen kívül hagyni. Meghát metálkór, ízlelgessük kicsit, ugye milyen menő dolog? A Lamb of Godot is gyömöszöljük bele gyorsan a metálkór címkéjű befőttesüvegbe. Még mielőtt kimászik.

A zenekar története 1990-ben kezdődött, amikor is a Mark Morton, Chris Adler és John Campbell megismerkedtek egymással a virginai egyetemen. A belőlük verbuválódott rokkfakultáns első próbahelye egy alagsori épületben volt, ahol egy olajkályha is leledzett. Saját bevallásuk szerint az első gyakorlati hangszeres foglalkozásokon a heterotróf richmondi garázsmetálosok a sör és a kerozingáz energiájából szintetizáltak nagy dózisban zenére emlékeztető hanghullámokat. Az olajkályha mellőzése egyben azt is jelentette volna, hogy felfázik a seggük, amely számukra és a metálkór számára beláthatatlan következményeket idézhetett volna elő. Vesemedencegyulladás, mínusz három metálkórlemez, haddnesoroljam. Morton lelép, a helyébe érkezik Abe Spear, aztán beszáll még Randy Blythe is. Ő énekes. Azaz nem énekes, mert nem énekel. Akkor kiabálós. Szóval az eredetileg instrumentális muzsika kiabálással egészül ki, így teremtődik meg az instrumentális-kiabálós szintézis, amit el is neveznek Lamb of Godnak. Illetve hazudok, mertelőször még Burn the Priestnek hívják magukat. Morton visszajön Abe kilép, posztjára beszáll a tesója, Chris-Willie. Most nevezik át magukat arra a névre, amin manapság is nevezik őket. Közben leszerződnek a Prosthetic Recordshoz, ezáltal prosztetikus csoporttá válnak, ami biokémiai szakkifejezés és ebben a formában nem is tartozik ide. Megjelenik a New American Gospel című hanglemezük, és már kétezer van. Aztán az As The Palaces Burn és mostmár kétezerhárom. Öt hónap intenzív semmittevés eredményeképpen megellik az Ashes of the Wake című új lemezt, amely második kiadványuk az Epic Recordsnál. Az Epic név egyébként a Sony egyik labelét takarja. Igen, kedves szemfüles olvasó, valóban nem beszéltem a Burn the Priest lemezekről. Jól gondoltad, direkt.

Most pedig száraz adatokat fogok közölni, hogy cikkem hosszabb legyen. A borító K3n Adams munkája, aki egyébként Ken Adams lehet, csak beléállt a deszkás életérzés és ezért K3n, nem pedig Ken. Menő. A honlapját nézzed meg itt

. A lemezt Machine, magyarosan Gép producelte, akinek nem mellesleg szar neve van.

Az általa kreált hangzás jobban is áll nekik, mint a Devin Townsend-féle, az As The Palaces Burn-ön. Ez mind rendben is van, csakhogy a zene gyengusz: alapjában véve a régisulis amerikai thrash modern prezentációja szeretne lenni. Olvasó gondol: Megadeth, Testament, Slayer. Utóbbi hatása elég vaskosan érződik a lemezen, sokszor olybá tűnik mintha lembovgádék a mesterek letompított, tehnokolgőzön nevelt kisöccsei lennének. Varietas delectat, kihallani egy kis Panterát is. A ritmika néhol a Meshuggah-ra hajaz, viszont Thordendalékat szeretem. A gitár néhol olyan, mintha egy méhecske (máskor potrohos lódarázs) elrontotta volna virágporral a kis gyomrocskáját, és sorozatban sógorosakat szellentene. Ezeket a részeket igyekszem feledni. Még csak az ötös számnál tartok, de a óhatatlanul ásítozom, nemfigyelek. Ebben segít nekem Blythe is, aki végtelenül egysíkúan énekel. Üvöltözik. Akadnak vendégek is, de ők sem tudják felkavarni az állóvizet. Neveket akarsz? Chris Poland (Megadeth) és Alex Skolnick (ex-Testament). Végülis örömteli, hogy a 12 megírt számból csak 11 került fel a lemezre. Így is untat az egész. Akad néhány ígéretes megmozdulás, de azért a pár percért nem érdemes meghallgatnom az Ashes of the Wake-et.

A metálkórrajongók új kedvencet avathatnak, ha ezt eddig még nem tették volna meg. A megjelenést követően a korong a Billboard kétszázas listájának első harminc helyében tanyázott, és rögtön az első héten cirka harmincötezer cédé lelt metálkórgazdára. A lemezről nem hiányozhat a politika sem- a Bush-kritika elmaradhatatlan tényező minden magát kicsit is jófejnek tartó híres vagy félhíres közszereplőbácsitól, nénitől. Ezért nem jófejek Ramonék (bár ők egyre kevesebben vannak), ezért nem jófej Dave Mustaine sem. Jóéjszakát.

6

haska